Enni Franciaországban – a békacomb

A francia kultúra nagy tisztelőiként mindig is igyekeztünk megragadni az alkalmat és továbbadni barátainknak azt a keveset, amit a gall civilizáció pereméről összecsipegettünk, úgyhogy eljött az ideje a békacombnak is. Már csak azért is, mert egyik nagy kedvencünkről van szó, s ennek bizonyítékait a posztban is láthatjátok majd.Ellenségeik évszázadok óta „békaevőknek” (is) becézik a franciákat, ami szerintem egyáltalán nem dehonesztáló – a „káposztazabáló”-nál vagy a „macskaevő”-nél mindenesetre semmivel sem sértőbb. Igen: a franciák szívesen megeszik a békát, de a csigával, a libamájjal vagy az osztrigával ugyanígy vannak – ez utóbbihoz képest főleg a javukra írható, hogy a békát előbb megölik.
Lássuk tehát a békaelkészítés fogásait. Mivel sajnos nem volt időnk leugrani a patakpartra, kénytelenek voltunk hozott anyagból dolgozni és az egyik temesvári szupermarketben kapható friss békacombot használni.
Ha azonban a vadászösztön túltengene olvasóink egy részében, nekik elárulom, hogy a békafogásnál csak az állami pénzek elsikkasztása az egyszerűbb és rizikómentesebb feladat: kimegy az ember az árokpartra (tóra, pocsolyához, stb.), a horogra ráakaszt egy fél-egy centis, piros vagy sárga színű rongydarabot (de szükséghelyzetben még a helyszínen összeszedett levél is megteszi), odalógatja a béka elé és várja a kapást. A hülye kis állat 8-10 másodpercen belül rá fog harapni. Innen is látható, hogy a torkosság nem véletlenül szerepel a hét főbűn között.

Ha már ráharapott, sok tennivaló nincs. A Négy Mancs Társaság (és egyéb állatvédő szervezetek) tagjai innen kezdve ne olvassák tovább. Én szóltam.

A lányok nyithatnak egy csókkal, de illúziókat ne tápláljanak; azok az idők már elmúltak. Mindenesetre kerüljétek a szemkontaktust, biztos, ami biztos, a későbbi lelkiismeretfurdalás megelőzése érdekében; a béka irtó szomorúan tud nézni.

Szóval a mohó kis békát erősen marokra kell fogni (lehetőleg a combjai magasságában), majd keresni kell egy kődarabot, amivel, khm, érzéstelenítjük, a koponyára mért határozott ütések segítségével. Az érzékenyebb lelkek étert vagy más, disszociatív érzéstelenítőt (például dinitrogén-oxidot) is használhatnak, ha beszerzése nem okoz gondot, meg ha van idejük végigülni, amíg a béka a röhögéstől elveszti eszméletét. Fölösleges fizikai vagy pszichés fájdalmat egyetlen állatnak sem szabad okozni, ezért a műveletet gyorsan végezzük el, és igyekezzünk a testünkkel eltakarni a látványt a még a vízben tartózkodó többi béka elől, főleg, ha kiskorú békák is vannak a környéken.
Amikor a totális érzéstelenítéssel megvagyunk, egy komolyabb kés segítségével válasszuk le a felsőtestet az alsótestről, nagyjából a mellkas közepe magasságában; az alsó (a lábak és a gerinc alsó fele) lesz a hasznosítható rész, a másikat (a belsőségekkel együtt) eltehetjük rákcsalinak. A nyúzásánál tényleg nincs szimplább dolog; a Teremtő a béka bőrét úgy alkotta meg, hogy – egy kis gyakorlás, vagyis mintegy 20-30 tréningbéka után – egyetlen mozdulattal még azok is el tudják távolítani, akiknek technikából kettesük volt az általános iskolában, de a fizikaórán a Volta-féle kísérletnél nem hányták el magukat.
Van valami hiedelem az r-betűs hónapokkal, de az istennek sem tudom megjegyezni, hogy ilyenkor szabad, vagy ilyenkor tilos étkezési célból békát fogni – mindenesetre én már májusban és szeptemberben is fogtam és ettem; semmi bajom nem lett tőle. Igaz, ez régen volt, azóta lehet, hogy a békák is elkurvultak.

No, megvan tehát a békacomb (ilyen szépen néz ki), lássuk, mi a további teendő.
Először is: ha nem siettek és nem vagytok olyan feledékenyek, mint amilyenek mi voltunk, akkor tessék bepácolni 12-24 órára. A páclé tetszés szerinti összetételű lehet, de a citrom nem hiányozhat belőle.
Ki lehet rántani (igazi bundával), lehet simán lisztbe (lehetőleg paprikásba) forgatva olajban kisütni (mi így ettük most szombaton), de elvileg roston is elkészíthető – ilyenkor különös odafigyelést igényel, mert a finom, zsenge hús könnyen odaragad a rácshoz. A csontja meglepően kemény; aki tehát brojlercsirkéhez vagy galambcombhoz szokott, fogja vissza magát, mert a fogpiszkálónál alig vastagabb békacombcsont nagyon kellemetlen meglepetést tud okozni, ha kis lándzsaként beleáll a szájpadlásba vagy befúródik két fog közé – ez a béka síron túli bosszúja; ne vitassuk el tőle a jogot, hogy legalább ennyi borsot törjön a figyelmetlenek orra alá.
A békacomb nem az az étel, amitől úgy jóllakik a magyar ember, mint a klasszikus hungarikumoktól (velőspacal, birkapörkölt, libazsíros-májdarabos fehér kenyér lilahagymával és száraz fehérből készült fröccsel); inkább előételként játszik. Igaz, mi a temesvári Lloydban főételként, rántva ettük a múltkor (itt látható egy-két fotó az eseményről), de sok krumplival és salátával is csak a női gyomrot tudja igazán megtölteni – én utána lazán tudtam volna még egy komoly adag töltött káposztát enni, csak szégyelltem kérni.
Nyugodtan számítsunk fejenként nyolc-tíz combot (ugye az látszik, hogy a békacomb az páros dolog; soha nem választjuk szét, csak ha meg akarjuk viccelni a barátainkat és galambként etetjük meg őket kecskebékával és utána a térdünket csapkodva áruljuk el a poént), tehát fejenként nyolc-tíz comb, itt is citrommal vagy lime-mal megcsöpögtetve, esetleg egy fél csepp Tabasco. Az íze elég semleges, ugyanakkor csak a nagyon tájékozatlanokat lehet átvágni azzal, hogy ez apró madár (növendék fürj vagy rigó) volt.

A neten számtalan békacomb-recept van, most nem is okoskodnék tovább. Ja: a varangyos békát dobjátok vissza, a levelibéka túl apró; az igazi csemege az óriási kecskebéka, de csak miután lemászott a fűzfáról.

Innen is köszönjük Tistedurnak az önkéntességét (ő sütötte ki a békákat a kerti partin), illetve cromwellnek a paprikás liszt ötletkénti említését.

Világos, könnyű sört, vagy száraz (esetleg félszáraz) fehér bort kíván. Jó étvágyat!

5 hozzászólás

 1. abigel — 2013-04-17 20:10 

klasszak a gasztroírások, gratulálok! és becsszóra kipróbálom a békát!

 2. tiboru — 2013-04-21 16:34 

@abigel:

Köszi a gratulát! A békát pedig nem fogod megbánni!

 3. danescu — 2013-04-24 14:05 

A Rákóczi csarnokban felfedeztem, szinte állandóra kapni!

 4. abigel — 2013-04-28 18:09 

@tiboru: 2 nap múlva utazunk Bordeaux-ba, kénytelen leszek kipróbálni, legfeljebb, ha nem ízlik, leöblítem egy kis Haut-Médoc-i grand cru-vel. Ha ízlik, akkor is.

 5. danescu — 2013-05-01 19:07 

És legújabban a Lehel piacon is kapható. Import, Indonéz és, ki hinné Froglegs névre hallgat! :)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.