Piac – a Privoz halasai

Az odesszai Privozt – általánosságban – már bemutattuk az olvasóknak a Csurtusblogon, s eljött az ideje, hogy itt, a Gasztroutazásokon egy kicsit lemerüljünk a pultok szintjére, az árusok és az áruk közé. Mai fotóösszeállításunk a piac számunkra egyik legegzotikusabb részlegét, a halasokat szeretné megmutatni.

A Csurtusékhoz hasonló szárazföldi patkányok mindig kiemelt figyelemmel és tágranyílt szemekkel fordulnak a tenger élőlényei felé; ha már a sors és a történelem úgy hozta, hogy egyike vagyunk Európa azon kevés országának, amely nélkülözni kénytelen a tengerpart semmi mással össze nem hasonlítható élményét, legalább ilyenkor jól megbámuljuk, megfogdossuk és megkóstoljuk őket.
Persze az odesszai piacon nem kizárólag tengeri halak és rákok vannak, hanem édesvíziek is, amint az ezen a fenti képen is látható, ahol folyami rákok rezignáltan várják végzetüket egy másodlagos tisztaságú nejlonlavórban.

Rengeteg apró hal, amelyeket az ukránok (de más kultúrnemzetek is, például a moldávok) olajban hirtelen kisütve sörkorcsolyaként fogyasztanak. Vagy vodkakorcsolyaként, esetleg borkorcsolyaként. Isteni, én mondom nektek, és nagyságrendekkel egészségesebb, mint az a sok szar (80 százalékban sóból és szintetikus íz-összetevőkből álló) csipsz, amit a reklámok is megpróbálnak lenyomni a torkunkon. Egy kilónyit 5-10 hrivnyáért adnak (1 UAH kábé 25-26 HUF), ami teljesen megfizethető, még az átlagosan havi 2200 hrivnyát (vagyis úgy 58 ezer forintot) kereső ukránoknak is.

A nyers (esetleg nyers, de sózott) aprónépet meg is lehet ám ízlelni, ha az ember nem idegenkedik egy ilyen közös tányéról, amelyből statisztikailag már az egész város evett legalább egyszer. A Privozon (mint minden komoly élelmiszerpiacon) amúgy szinte mindent meg lehet kóstolni, ezért tanácsként azt ajánlom, hogy ha városi túlélőgyakorlaton vennél részt egyszer majd Odesszában, első utad a Privozra vezessen; degeszre eheted magad gyümölcsökkel, sajttal, nyers (szárított, sózott) halakkal, s csak a sörért vagy vodkáért kell fizetned – már ha a lelkiismereted nem engedi, hogy lopj.

Említettük a füstölt halakat. Nos, itt látható egy kis minta. Egyik-másik úgy néz ki, mintha egy Alien-magzatot valaki eltaposott volna egy úthengerrel, de az illatuk nagyon kellemes.

Ezek a fehér, szürke, rózsaszín izék, amelyek itt vehetők szemügyre, ugyancsak halból vannak. Szárított és sózott haldarabkák, amiket így natúr is el lehet rágcsálni (ez a fehér például kifejezetten édeskés volt), de ha vízbe áztatja az ember, biztosan normális ételt is lehet belőle készíteni. És megintcsak visszatérek a sörkorcsolyára – ennek is ideális! A feltüntetett ár tíz dekára értendő, tehát ez a finomság nem kifejezetten olcsó: 80-100 hrivnya (nagyjából 2500 forint) egy kiló, de ennyiből egy teljes násznépet jól lehet lakatni – már ha van elég sör.

Friss garnélák minden mennyiségben és méretben. Nem tudom, a Fekete-tenger tényleg ilyen jól áll-e apró rákok tekintetében, de vélelmezem, hogy ezt a rengeteg állatkát nem importálják mondjuk Ázsiából.

Itt szárított halfüzérek várják a vásárlókat. Felhívom a figyelmet a kép jobb alsó sarkában látható, univerzális banánosdobozokra; jártunk már jó néhány piacon Stockholmtól Gyálon át Madeiráig, de olyanon még nem, ahonnan a banánosdobozok hiányoztak volna. Ennek biztosan van valami transzcendentális magyarázata, amire nagyon kíváncsiak lennénk a kommentek között!

Persze friss állatok is vannak, a lepényhaltól a lazacon keresztül a kecsegéig és a szardíniáig. A szag nem volt túl durva, a legyek sem voltak túl sokan, de hát mi októberben voltunk. Azt azért megnézném magamnak, hogy ez a részleg (amely szabadtéren van, nem csarnokban!) hogy néz ki mondjuk egy júliusi 32 fokban…  

Ilyenkor Té mindig elhatározza, hogy mostantól rengeteg halat fog enni – aztán elmúlnak a közvetlen élmények, s az ember (mármint Té) visszasompolyog a jó öreg pörköltek, marhasztékek, csontos tarják és csirkecombok felháborító (de annál finomabb) négyszögébe…

6 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2012-04-25 20:24 

Én rengeteg halat eszem. Tervezzük Odessza meglátogatását is. Ilyen keményvonalas halpiacot nekem Rigában volt szerencsém látni, ahol tényleg komolyan veszik a mindenféle tenger gyümölcsei fogyasztását és valóban 100x jobban készítik, mint a bolti árut.

 2. csapos — 2012-04-25 22:35 

Kösz a cikket Tiboru! Nagy tengerihal kedvelő vagyok, imádom a halpiacokat, azonnal megindult a nyálképződésem :-)

Ami a banános ládát illeti: A banán a legsérülékenyebb, nagy kiszerelésben szállított trópusi gyümölcs, ezért, olyan ládában szállítják, ami gyakorlatilag két, tető nélküli fél láda, ráadásül erős, és kellően ellenáll a párának, nedvességnek. Ezért másodlagosan, illetve új célokra is többször és jól hasznosítható. Szemétként, összenyomva ellenben nagy helyet foglal el. Olyan mint a bumeráng, ha eldobod visszajön.

 3. tiboru — 2012-04-26 17:38 

Köszi a választ a kínzó banános kérdésre!

 4. BiG — 2012-04-26 18:52 

Hol vannak azok a dicső idők, amikor Globus konzervdobozt rugdosott a tengerparton a brazil purdé… Mert volt ilyen is.

 5. bloodorange — 2012-04-27 11:00 

Egyébként hatalmas megbecsülésnek örvend az áruházi dolgozók körében, mondhatni a csomagolóeszköz-hierarchia csúcsán csücsül. Amikor a METRO-ban voltam ker. gyakorlaton, a legfőbb feladataim egyike volt, hogy más osztályok banánosdobozaira vadásszak.

 6. Rókakígyó — 2012-04-27 19:21 

A METRO a dolgozóit különösen megbecsüli mint anyagiakban, mint egyéb elismerésekben:) Nyilván nem kaphatta volna meg bárki a “banánosdoboz vadász” címet.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.