Piac – a madeirai fekete kardhal

Madeirán természetesen a környező tenger a legnagyobb élelmiszer-forrás. Helyi különlegesség az itt baloldalt is látható espada, vagyis a fekete kardhal (mások szerint fekete abroncshal, de ennek a szóösszetételnek olyan gumiipari íze van). Ez a fura teremtmény külsőre leginkább az angolnához hasonlít, és a bőrtől való megfosztása (konkrétan egy drótos kesztyűvel ledörzsölik róla a fekete felhámot) külön látványosság a funchali halpiacon.

Az 1500-2000 méter mélyben élő halak eredeti élőhelyükön a szivárvány minden színében pompáznak – ezt csak az utóbbi időkben fedezték fel, amióta mi, emberek le tudtunk menni megnézni, hogy mi a helyzet náluk -, de amint kifogják őket, egyrészt azonnal megöli őket a jótékony légnyomás-különbség (a halászoknak nem kell hóhérost játszaniuk), másrészt a bőrük megfeketedik. Ez a hal (latin rendszertani nevén Aphanopus carbo) csak Madeira partjainak közelében él és ha nem lenne olyan agresszív feje, szerintem címerállatnak is kiválóan fel lehetne használni a bárgyú tekintetű, idióta fókák helyett, amelyek most ott feszítenek a hivatalos címerpajzson (itt jobbra).

Pontosítsunk, mert Csuri utánanézett, no és a trehányság amúgy sem a kenyerünk: szóval a fekete kardhal nem csak Madeira partjainál él, hanem máshol is a közép-atlanti vizekben, de itt (mármint Madeira mellett) akár 600 méterig is feljön éjszakánként, ezért tudják a halászok kifogni. Hálóval persze nincs mit szórakozni ilyen mélységekben, úgyhogy másfél-két kilométeres (!) horgászzsinórral fogják őket, horoggal és csalival. Kis éjszakai pecázás :-)

Akkora a szeme, mint egy kistányér. De én ezzel együtt kétlem, hogy lát valamit is ott lent… Egy espada megvan olyan 1-1,5 méter hosszú, és tényleg inkább kígyó-, mint halszerű a teste. A környezetvédők veszélyeztetett fajnak tekintik, s az a véleményük, hogy a halászását (legalábbis ideiglenesen) meg kellene tiltani, de az az érzésem, hogy ezt nem a funchali halpiacon fogják hangoztatni. A másik nagy helyi kedvenc a vörös tonhal, melyből kiváló szték készül, s melyet úgy darabolnak a halpiacon, mint a rönkfát. Alulírott Té nagy sztékrajongó vagyok, s bizony eleinte idegenkedtem a gondolattól, hogy a jól bevált szarvasmarhák helyett halból készültet egyek, de nektek bevallom: igen kellemes csalódás volt…

2 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2012-05-03 19:46 

Bocsi, de ezt a jószágot simán a nyomás különbség öli meg, és nem a légnyomás. Mivel a mély vízből szedik ki, gondolom nem tartják be az általános merülési-emelkedési szabályokat,s a hajón keszonkamra se igen áll a halak rendelkezésére.
És mivel a halászoknak kevesebb meló van a “döglőt” hallal nekik így is jó.
Szóval csóri halak vére a mélyből történő felhúzás során, azt csinálja mint a szénsavas üdítő, ha hirtelen kinyitom. Felpezseg.
Különben eléggé ijesztő halacska, nem szedném ki a horgot a szájából, csak valami vassal…..

 2. tiboru — 2012-05-04 12:20 

Persze, hülye vagyok, rosszul fejeztem mi magam, én is a nyomáskülönbségre gondoltam :-)

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.