Inni Izlandon – a brennivín

Igaz ugyan, hogy az izlandiak egy csomó mindenben különböznek a többi germán nemzettől (ezt legalábbis minden adandó alkalommal büszkén hangoztatják), de abban nem, hogy az égetett szeszesitalok fogyasztása évszázadok óta jelentős szerepet tölt be a gasztrokultúrájukban. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ott-tartózkodásunk ideje alatt egyetlen részeg embert sem láttam (igaz, az alkoholárakat figyelembe véve ennek az ellenkezője lett volna meglepő), viszont (kizárólag kötelességtudatból) megkóstoltuk a hazai italt. Mai posztunk erről, az izlandi nemzeti spirituszról, a brennivínről szól.

Amikor Izland „korlátozott nyersanyagforrásairól” hallunk vagy olvasunk, mindig gondoljunk arra, hogy ez igaz (és kiemelten igaz volt évszázadokkal ezelőtt) az ételek és italok alapanyagaira is. Az izlandiak nem puszta passzióból ették meg a birkának a bégetését is, s nem azért babráltak hosszasan a mérgező cápahús elásásával ennek ehetővé (?) tétele érdekében, mert szétunatkozták volna az agyukat a hosszú őszi éjszakákon, hanem azért, mert rákényszerültek.

Ha a kajákkal ilyen gondban voltak, gondoljuk csak át, milyen problémákkal szembesültek azok a szigetlakók, akik etilalkoholos készítményekkel szerették volna egy kicsit derűsebbre varázsolni az északi sarkkör menti tartózkodást. Nem vagyok szakértője az izlandi folklórnak (sem), de látatlanban is biztos vagyok abban, hogy van legalább egy olyan szólásuk, ami a mi „szegény ember vízzel főz” közmondásunkkal van rokonságban. Ha pár száz évvel ezelőtt egy átlagos izlandi alkoholista körülnézett, olyan túl sok növényi alapanyagot nem látott, amiből egy kis szeszt tudott volna lepárolni, birkából vagy homoki angolnából pedig mégse lehet pálinkát főzni.   

No, a hosszadalmas bevezető után lássuk, hogy mi is az izlandiak nemzeti itala.

A brennivín (szó szerinti fordításban égetett bor, noha annyi köze van a borhoz, mint eszkimónak a Szaharához) gyakorlatilag erjesztett krumpliból készített pálinka, amibe különféle fűszernövényeket áztatnak, hogy a penetráns ízt és szagot valahogy elviselhetővé tegyék. A felhasználható fűszerek közül megemlítjük a kakukkfüvet, a kaprot vagy az ánizst, de a leggyakrabban alkalmazott mégiscsak az édeskömény, egészen pontosan ennek a magja. Ami engem illet, a köménymagot minden ételből kipiszkálom, mert utálom, amikor ráharapok, de hálistennek a brennevínből még palackozás előtt kiszedik, s csak az illat- és ízanyaga marad benne. Ez sem túl intenzív, de azért akinek zsenge és védtelen gyermekkorában az anyja hetente egyszer köménymaglevest adott (vagy aki különféle menzákon volt kénytelen ezzel szembesülni), az egészen biztosan felismeri.

Az ízéről is beszéljünk egy kicsit. Nos, mit is mondhatnék… Hát az íze fix olyan, mint egy erjesztett krumpliból készült italé, amibe köménymagot áztattak, és azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Nem túl erős (legalábbis nekünk, a 40-42 fok feletti gyümölcspálinkákon szocializálódott köztes-európaiaknak kicsit lagymatagnak tűnik); megkockáztatom, hogy tán még a hivatalos (37-38 százalékos) alkoholtartalomnál is gyengébbre saccolnánk, annak ellenére, hogy az izlandiak (akik ezzel csapják szét a rohasztott cápahús ízét) fekete halálnak (svarti dauði) becézik. Talán a címkéje miatt. 

Ha téged is zavar a köménymagíz, áthidaló megoldásként azt tudom javasolni, hogy (ha végképp nem tudod elkerülni a brennivín-fogyasztást) kérd jéghidegen (esetleg jégkockával). Sajnos az izlandiak általában szobahőmérsékleten fogyasztják (néha kólával hígítva, ami szerintem túlmegy minden határon), legalábbis ahányszor étteremben rendeltem, az volt az érzésem, hogy tán még a poharat is előmelegítik egy kicsit. Végül is ittam már rosszabbat is. Miheztartás végett azt azért még elmondom, hogy az Izlandról hozott egy literből vagy nyolc deci még megvan, noha ezalatt a két hónap alatt kínáltam rendesen, de érdekes módon senki nem kért belőle repetát.

21 hozzászólás

 1. whitebeard — 2012-12-07 19:30 

Hajdani sógorom ginzeng pálinkájához hasonlíthat. No az állt cca. 4 évig a szekrény díszhelyén, pedig sok unicum+sör parti zajlott ezalatt.

 2. tiboru — 2012-12-07 19:41 

@whitebeard:

Nálam a midus balsamas járt így: a fél litert három évig itattuk, legalább ötven ember megkóstolta, míg végül elfogyott. A mostani brennivín (szerintem) maximum júliusig fog kitartani.

 3. professzorpizka — 2012-12-07 22:05 

A kínai cirokpálinkánál nincs lejjebb.

 5. gloriamundi — 2012-12-07 22:39 

Ha valami ennyire nem jön be, miért cipelitek fél Európán keresztül? Ezt a hivatástudatot! :P

 6. Leon Silver — 2012-12-07 23:03 

Mester!
1: “nyersanyaforrásairól” az nem nyersanyaGforrás akart lenni? Vagy izlandon az anyák is nyersek? Ha utóbbi, akkor bocs, nekem nem jött át.
2: “…egy átlagos izlandi alkoholista körülnézett, olyan túl sok növényi alapanyagot nem látott, amiből egy kis szeszt tudott volna lepárolni, birkából vagy homoki angolnából pedig mégse lehet pálinkát főzni.” MINDENBŐL lehet pálinkát főzni. Birkából, kőből, akár gőzből is, csak akarni kell, meg egy kis import cukor hozzá :-). Emlékezz a kő leves tanmesére…
Azért köszi, érdekes beszámoló lett!

 7. tiboru — 2012-12-07 23:57 

@gloriamundi:

Az embernek nemcsak barátai, hanem ellenségei is vannak :-)

 8. tiboru — 2012-12-07 23:57 

@Leon Silver:

Javítom, köszi!

 10. rognork — 2012-12-08 06:55 

akkor ezek szerint nem vagy barátja a székelyek klasszik köményesének.

nekem a legrosszabbak hollandiában jöttek. szerencsére addigra már eléggé el voltam ázva, így büdös sajtokkal tompítottam. mindegyik valami unicum szerű áztatás volt, de csak a legrosszabb komponenseket bennehagyva. szerencsére egyiknek sem jegyeztem meg a nevét.

 11. professzorpizka — 2012-12-08 10:12 

@rognork: én tegnap kóstoltam meg az Unimukk szilvát. Érdekes koncepció. Hogy finom legyek.

 12. weelma1 — 2012-12-08 18:42 

Azért – szerintem – a kínai gyíkos borzalomnál gyilkosabb dolog nincs. Bármekkora is a gyík. Vagy 6 félét kóstoltam kb 20 évvel ezelőtt, de a mai napig beleborzongok, ha eszembe jut. No, ezért hülyeség kinainak letelepedési engedélyt adni. Képesek magukkal hozni!

 13. weelma1 — 2012-12-08 18:46 

A krumpli megterem ott, vagy az is import? Nem emlékszem, hogy láttam volna bármilyen növényt a fűnek nevezett valamin kívül.

 14. Rókakígyó — 2012-12-09 10:17 

@weelma1: Szerintem a szuper korai eséllyel tud teremni. 90 nap elfogadható hőmérséklettel biztos van. A krumpli nem szereti a nagy meleget.

 15. tiboru — 2012-12-09 17:34 

@weelma1:

Én se hittem, de Izlandon még banán is terem. No persze nem a gleccsereken, hanem a fóliasátrakban, amelyeket termálvízzel fűtenek. Hihetetlenül sok fólia van; azt mondják, hogy zöldség tekintetében Izland már régen önellátó.

Úgyhogy krumpli is van hazai. Persze egy csomó mindent importálnak is.

 16. tiboru — 2012-12-09 17:35 

@weelma1:

No, azt még nem kóstoltam, de már régen rajta van a listámon!

 17. tiboru — 2012-12-09 17:35 

@rognork:

Töményes köményest elég sokat ittam, de tény, hogy fintorogva :-)

 18. rognork — 2012-12-09 20:12 

@tiboru: tény, hogy a köményes ivás elkezdéséhez komoly taktika kell, de ezt a nehézséget a közép- és végjátékban kamatostul visszakapjuk, főleg ha kaláccsal kínálják először. én ezt kőkeményen megtanultam székelykeresztúron, a helyet biztos ismered

@professzorpizka : egyetemen volt egy helyünk, pikk dámának hívák. állandó akciójuk volt az egyet fizet kettőt kap unikum (gondolom lopott). szegény egyetemista persze a legkisebb ellenállás felé mozdul, ez lett a kedvencünk. államvizsga után még egyszer megkóstoltam a citromosat, de majdnem behánytam tőle elsőre. azóta szerencsére felvitte az isten a dolgomat, nincs szükségem ezekre…

 19. sztupi — 2012-12-10 09:32 

Á, szörnyú piáért nem kell messzire menni. A sógoroknál van a Fernet Branka nevű ital . Na azt is 3 évig ittuk a haverokkal.

 20. danescu — 2013-05-02 20:16 

Azért a német encián is szörnyű. akármilyen alpesi

 21. lucky — 2014-04-17 20:00 

Képzeljétek el azt a pálinkának nevezett valamit, amit a főalkesz kiköp majd kidobja az ablakon üvegestől..

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.