Enni az Azori-szigeteken – a tremoço

Aki járt már portugál, olasz, török és más mediterrán országok piacain, szabadtéri vásárokon, vagy simán csak itteni kisebb települések különböző társas eseményein, feltűnhetett neki a következő látvány: utcai árusok tucatjai kínálnak furcsa, sárgás színű, leginkább túlméretezett csicseriborsóhoz hasonló, enyhén sós vízben ázó bogyókat, helyre kis műanyag lavórokból vagy vödrökből. Mi ezt az izét az Azori-szigeteken próbáltuk ki. Hogy milyen eredménnyel, az alábbiakban olvashatjátok.

A szóbanforgó valami a csillagfürt termése (kevésbé puccos nevén a farkasbab, portugálul tremoço), amely évezredek óta a Földközi-tenger mentén élő népek egyik kedvenc csemegéje. Állítólag már az ókori rómaiak is ezt ették sör- vagy borkorcsolyaként, vagy csak úgy, magában, kábé úgy, mint ahogy mi ropogtatjuk a szotyolát vagy a tökmagot. Az elkészítése pofonegyszerű: vesszük a farkasbabot, beáztatjuk (pácoljuk) sós lébe, majd (sok kicsi sokra megy alapon) nagyon olcsón (30-50 centért adagonként) eladjuk a lézengő járókelőknek.

A farkasbab fogyasztása nem feltételez különösebb előképzettséget, noha – mint mindennek – ennek is vannak profijai. A hozzánk hasonló turista egyenként simán a szájába veszi, majd enyhén ráharap, minek következtében az elég vastag héjából a fogyasztható belső mag kicsusszan (jó esetben a szájüregben marad), amit aztán el lehet rágcsálni, a héjat pedig ki kell (azaz inkább ki lehet) köpni. Általában persze a földre, minek következtében egy különösen jól sikerült piacon előbb-utóbb farkasbab-héjak fogják borítani a teret. A profik képesek arra, hogy egyszerre hat-hét babot is a szájukba vesznek, majd egy elképesztően összetett rágómozgással gyors egymásutánban kiharapják a lényeget, majd nagy ívben körbeköpködik környezetüket a fölöslegessé vált héjjal. Egy másik gasztronómiai iskola képviselői nem szaroznak: héjastól fogyasztják; nekik sok problémájuk nem lehet az emésztéssel, mert az ily módon a szervezetükbe kerülő rostanyag nagyszerű szolgálatot tesz a bélmozgás dinamikájának. És akkor még nem is beszéltünk a helyi vagány csávókról, akik a mutató- és hüvelykujjuk közé szorítva úgy 10-12 centiről belövik a cuccot a szájukba, majd diadalmasan körülnéznek, hogy a körülöttük lebzselő, eladósorban levő lányok elismerő morajjal nyugtázzák-e a teljesítményt.

Portugál élelmiszerboltokban a farkasbabnak külön polcok járnak, s az ára sem veri földhöz a rajongókat: márkától függően 2,5-3 euróért már egy egész kilót is hazavihetünk. Mindenféle kiszerelésben kapható, a húszdekástól (ezt biztosan csecsemőknek szánták) a hatkilósig (ez már a fanatikusok terepe, vagy ütős házibuli van kilátásban). Magas fehérjetartalma miatt a vegák egyik kedvence, állítólag lisztet is csinálnak belőle, s a felhasználási lehetőségek között a farkasbabfasírt is szerepel, ennek kipróbálásához azonban hiányzott belőlünk a kellő elszántság. A farkasbabot (lupinusz, latinosan) azzal nemigen lehet megvádolni, hogy saját íze lenne, viszont (éppen ezért) nagyszerű ízhordozó, akárcsak a tofu: bármilyen külső aromát gyorsan átvesz és tárol. Áztatni meg azért kell, mert nyersen elég kesernyés, ráadásul tartalmaz olyan alkaloidákat, amelyek mérgezőek lehetnek.

A benne található lupinin csökkenti a vércukorszintet, mogyoróallergiások azért ne nagyon cuppanjanak rá, mert a luzitán kirándulásnak csúnya vége lehet. Horgászoknak azonban melegen ajánlom, a ponty kifejezetten imádja.

10 hozzászólás

 1. joep — 2013-06-18 12:26 

Az a Monty Python jelenet megvan, amikor Robin Hood _csak_ farkasbabot hajlandó rabolni a gazdagoktól, a szegényeknél meg már a macska is megdöglik farkasbab-mérgezésben?

 2. tiboru — 2013-06-18 12:27 

@joep:

Hehe, nem emlékszem rá, de felkeltetted az érdeklődésem. Megyek és megkeresem :-)

 3. becsuszoszereles1k — 2013-06-18 16:51 

Na, azert!:))
Minden nap beneztem (mindhiaba), hogy meg van-e mar teritve valami azori finomsagra!:))
Vigyaznom kell az ‘Azori’ nevvel, mert mindig majdnem ‘azeri’-t irok!:)

Ez a farkasbab nagyon gusztusosan nez ki, kulonosen a bolti csomagolasban! Hoztatok is belole emlekbe?:) A legkozelebbi blogbulira jo lett volna!:)

A virtuoz, tobblovetu maghej kopkodeshez Kelet-Europaban is ertenek; haboruban vagy moziban nagyon megnyugtatja az idegeket!:)

 4. pancer1 — 2013-06-18 17:08 

@joep:

Megvan a jelenet, csak nem Robin Hood hanem a XVIII. századi Dennis Moore-al :-) Az egyik legjobb jelenet egyike, John Cleese szenzációs …

 5. gloriamundi — 2013-06-18 20:21 

Köszi a jópofa ismertetőt, tán most már megjegyzem a magyar nevét, mert nekem csak portugálul volt meg eddig. Testközelből ismerem, de sose volt a kedvencem :) Akkor inkább a sós mogyoró :)

 6. tiboru — 2013-06-18 20:49 

@becsuszoszereles1k:

Nem, nem hoztunk és jó döntés volt :-)

 7. becsuszoszereles1k — 2013-06-18 21:59 

@tiboru: :))) hehe
Itt is van egy hasonlo, de halisten, nem koser!:))

 8. Bigjoe(HUN) — 2013-06-19 10:38 

Ahogy olvastam egyből a peca ugrott be, hazai vízben már próbálta valaki?
Vagy teljesen tudatlan vagyok és mindenhol lehet kapni, mint régi bevett csalit?
(mentségül, de én csak pár éve horgászok békés halakra)

 9. Bigjoe(HUN) — 2013-06-19 10:40 

A gugliban már találtam is pecás kiszerelést…

 10. luisa — 2013-07-12 20:33 

Jó a poszt!

Meg is kívántam a farkasbabot (látom, én vagyok az egyetlen:), viszont bonyolultabb elkészíteni, mint a sima babot: a szokásos áztatás-fözés után keserü is, meg kemény is, képtelen voltam megenni.

Viszont találtam egy látszólag profi leírást róla, bár kérdés, hogy hogy ki vállal a pekinki kacsa elkészítésével vetekedö hercehurcát ezért az ízért…

http://snapguide.com/guides/make-lupini-tremocos/

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.