Az azori vörös tonhal

A Csurtuson áradoztam épp a napokban gyönyörű szálláshelyünkről, amely az Azori-szigetek legnagyobbikán, São Miguelen, Furnas város és az azonos nevű tó mellett volt.

A Furnas Lake Villas-i apartmanunkban a teljesen felszerelt szuper kis konyhában egyik este “főzésre” adtuk a fejünket.

Történt ugyanis, hogy bementünk egy relatíve nagyobb szupermarketbe (de azért ne tecsó meg ósan méretűre gondoljatok), ahol T. meglátott a halas pulton egy adag gyönyörű, friss, vörös tonhalat…

Gondolom már mindannyian láttatok nyers vörös tonhalat, ami olyan színű mint a jófajta bordói vörösbor, és szinte olyan állagú, mint a marhahús. Nem is túlzás, amikor az elkészítési módnál sztéket emlegetnek, mert a fehér húsú halakkal ellentétben ez sokkal konzisztensebb étek, nem mállik szét egy kis sütésre-párolásra, hanem egyben marad a szelet.

Az elkészítést nem érdemes túlcifrázni, mint ahogy egy jó marhaszték esetében sem: mi úgy döntöttünk, hogy vajban hirtelen kisütjük, kicsi só, bors és ennyi!

Két dolog miatt is a vaj nyert az olajjal szemben:

1. Mert nem akartunk egy egész üveg olajat venni az egyszeri sütögetéshez;

2. Mert a szigeten a vaj (meg a többi tejtermék) különösen finom: az emberek számát meghaladó, mindenfele látható, fekete-fehér foltos bocik olyan minőségű füvet legelnek, olyan tiszta vizet isznak, és annyira stresszmentes az életük, hogy ez a tejtermékek minőségén is meglátszik / érződik.

A legelők növényi összetételéről személyesen is meggyőződtem, amikor egyik este felsétáltam a szálláshelyünk fölötti dombra, egy réten átvágva, ahol is meglepetéssel fedeztem fel, hogy mindenféle vadmenták, vadzsályák és hasonló illatos izék nőnek a fű között. Naná, hogy ha ilyet legelészik a tehén, az a tejének jót tesz!

És persze a húsának is. Egyébként a marhahús is kedvelt exportcikk, az éttermi szték elkészítési módjával azonban T. nem volt elégedett – de ez egy másik történet, most térjünk vissza a vörös tonhalunkhoz.

Amely a vajban süldögél békésen, másfél perc az egyik oldalon, 1 perc a másik oldalon, és kész is. Na, ez tényleg nem egy nehezen megjegyezhető recept :)

Ez tipikusan az a főzőcske, ahol az alapanyagok kiválósága és frissessége az egyetlen truváj, nem az elkészítés.

Nagyon finom, friss, barna, magos vajaskenyérrel ettük, picit sózva, borsozva. Néha a legegyszerűbb ételek a legfinomabbak.

Érdekes, hogy a sötétvörös hús a sütés alatt elveszti a vörös színét, és kb. sült  sertéskaraj kinézetelűvé válik. De ez csak kóbor apácákat téveszthetne meg, mert az állaga puhább, az illata meg szintén beszédes – bár nincs erős halszaga, más halakkal összehasonlítva.

Amit a boltban vettünk, az egy nagy mega-szelet volt a halból, amiből a 4 kisebb szték szeletet én vágtam ki. Farigcsálás közben T. megkóstolt egy darabkát a gusztusos vörös húsból, én meg követtem a példáját – és nagyon jól tettem!

Finom a vajban sült szelet, szívesen ennék bármikor újra, de a legfinomabb a nyers vörös tonhal-hús!  A fenti ‘maradékot’ lebőröztem, felvágtam ujjbegynyi darabkákra, és vajaskenyérre halmozva felzabáltam. Még csak meg sem sóztam, mert annyira finom volt a nyers, friss halnak a saját íze.

Láttam már vörös tonhal-tatárt étlapon, ahol a nagyon apróra vágott húst a szokásos módon ízesítik (mustár, majonéz, hagyma, fűszerek…), ami ugyancsak nem megvetendő, de higgyétek el: a natúr még ennél is jobb.

Már csak egy itthoni lelőhelyet kellene találni, ahol a reggel kifogott vörös tonhalat délben megvehetjük a közértben….. :)

19 hozzászólás

 1. wazelin — 2013-06-27 20:38 

Mikor elmentem kipróbálni, hogy milyen is a homár (nekem nem adott túl nagy pluszt a sima rákhoz képest – elvben, jó helyen ettem), az egyik előétel nyers atlanti vörös tonhal volt. Ennél finomabbat nem nagyon kóstoltam még.

Első itteni kommentem :)

 2. tiboru — 2013-06-27 21:30 

@wazelin:

Üdv itt is!

Ahogy a posztban is szerepel, vörös tonhalból tatárbifsztek is készül. Már nem emlékszem, hol ettem, de isteni!

 3. tiboru — 2013-06-27 21:34 

És annyival tartozom még az olvasóknak, hogy elárulom: a Csuri által írt, s általunk is követett “1,5 perc az egyik, 1 perc a másik oldalon” lehet, hogy egy hangyányit sok volt. Ha most csinálnám, úgy 20-25%-kal csökkenteném mindkét oldal sütési idejét. Nem mondom, hogy kiszáradt, de én el bírtam volna viselni egy kicsit kevésbé átsütötten is.

 4. pappito — 2013-06-28 07:18 

@tiboru: errefelé ezt már úgy hívják, hogy “szarrásütött”, kicsit elszomorodtam amikor láttam a színüket vesztett szeleteket. Csoda az a hal, még igy is nagyon jó. (ráadásul mi ott lakunk ahol a reggel kifogottat délben megvehetjük. Albacore legalábbis van helyi meg asszem skipjack)

valami ilyesminek kéne lennie, vagy inkább azt mondom, felénk ílyenre készítik: http://www.lifetasteslikefood.com/wp-content/uploads/2011/07/seared-ahi-tuna-front.jpg
Na ilyen szépre nekem még sose sikerült, a közepén szokott maradni egy szép, halszín csík. (kb, mint itt: http://1.bp.blogspot.com/_H-LWBTJ0BS8/S8nVRhpTISI/AAAAAAAAAxY/h1z2e6KO5Pc/s1600/100_4011.JPG)

Nyersen is finom nagyon.

Egészségetekre

 5. csuri — 2013-06-28 13:33 

@pappito: jajjjjjj! Igen, értem, teljesen, pont ilyenre gondoltunk mint ami a képeken látható, de túlsütöttük (ha nem is épp szarrá :)). Érdekes, h még így is szaftos volt az egész, de egyetértek: a közepe piros kell maradjon – hisz pont most egyeztünk meg itten mindenkivel, hogy nyersen is isteni.
Köszönjük a kommentet és a képeket!
Az alapanyaghoz való hozzáférés miatt meg irigykedünk ezerrel….

 6. koxi — 2013-06-28 14:31 

A kardhal mellett a tonhal a kedvencem. Nagyon hasonló is a húsuk. Viszont nem vagyok én japán. Úgyhogy a képek habár szépek, nekem az olyanra készített tonhal nyers, és nem enném meg. Én úgy szeretem, ahogy Csuri csinálta, talán Tiborunak igaza volt, h hangyányival kevesebb ideig sütve. Persze ez szigorúan ízlés dolga, én a sztéket sem eszem meg nyersen. Nyáron voltunk Gran Canaria-n, és a neten ajánlottak egy jó éttermet. Meg is találtuk, rendeltünk is -én tonhalat, mi mást- kihozták, és hát olyan volt, mint amit pappito fotózott, jó piros a belseje. Nem is ettem meg a közepét. Pedig ők biztos úgy készítették, ahogy az emberek 99%-a eszi. De az afférom ellenére, talán mégsem rám fognak emlékezni legjobban a pincérek, hanem arra az orosz párra, akik visszaküldték a sangriát, elmagyarázva a pincérnek, h nekik fehér sangria kell, nem vörös :-) Lényeg a lényeg finnyásságomtól eltekintve, hogy a tonhal kétségtelenül egy isteni kaja. Kár, h nemsokáig fogunk már falatozni belőlük :-(

 7. chomsky — 2013-06-28 14:44 

Tiboru, az 20-25 szerintem legyen 40% :) Akkor a legjobb, ha belul van egy szep rozsaszin csik. Magamnak csinalom, akkor 30 masodperc egy-egy oldal, es kesz ;)

 8. becsuszoszereles1k — 2013-06-28 17:20 

Jaj, hat az osszes uszonyomat megnyaltam erre a kajara!:))
Meg az osszes hal eszembe jutott, akiket eddig megettem!:))

Errefele nem uszkalnak tonhalak, mar csak ugy: reggeltol delig, de amugy kaphato szebbnel szebb. Viszont van egy “muszt” nevu fajta, valami csodalatos a zamata, mert zamata van egyenesen; szinten natur sutesnek alavetve a szep tenyernyi file (otthon mar nem kell megmuteni!). Kidobjuk a konyhai pultra, csipet so, citromle, 5 percig beken hagyjuk, majd villamba a boros, majd nem boros felet megrozsaszinesitjuk a vajon. Kesz. Bors, es azonnal fogyaszt! Tenyleg, minel egyszerubb, annal finomabb (azert nem allok ellen semmi kacifantos eteknek sem!).

Legszebb hal-emlekem: Neszebar (jooo, nem Azori-szigetek, de bomba kis felsziget; anno a gorogok szemeltek ki maguknak, nagyon jo kis vedett obol, amikor par meterrel kijjebb a Fekete tenger orjong). Delutan a helyi halaszok kirajzanak, hogy friss vacsorat fogjanak a sok ehes (szomjas, stb.) turistanak. Kivancsi nyaralok hada kiseri oket a partig. A hos halaszok meg naplemente elott, nagy udvrivalgasok kozepette ernek partot, vallukon hosszu nyarsakra fuzott nagy kerek feju, lapos halacskakkal, a “popcseta”-val, ami annyit tesz, hogy “kispapok”.
Meg ki sem lokik a csonakokat a partra, a popcseta “labon” elkel. A nep elindul a parti sziklakra, mind egy-egy plato, eppen megfelel vacsora asztalnak. A hagyomanyosan ott hagyando vaslemezek ala szaraz hordalekbol tuzet elesztenek, ra a platni, sul rajta a popcseta hal, no meg jonehany hosszukas fekete kagylo (aminek sultkrumpli ize van, avagy csipsz). Uveg bor is kerul (a sza’kbol). Isteni nomad elet!

 9. becsuszoszereles1k — 2013-06-28 17:27 

@becsuszoszereles1k: ja, jo, nem vallasi ertelemben “kispapok”, bar lehet, hogy boszen fohaszkodnak, amikor halasz szagot ereznek! Hanem inkabb: “kis papok” – ugyanis kicsik, kb. 20 centisek!:))

 10. becsuszoszereles1k — 2013-06-29 22:33 

(Csak zarojelben: az elkeszitett halat, nemi fuszerezessel, finoman osszetorjuk – vajas/leveles tesztaba belehajtva, sutoben kisutve, nagyon finom es gyors elo- vagy barmikorra etelt keszithetunk belole …)

 11. csuri — 2013-07-01 14:52 

@becsuszoszereles1k: Köszi a receptet és az élménymegosztást is! Szabad kíváncsiskodni, hogy mit kell azon érteni, hogy “nálunk”…?
Az a vasplatnin megsütött izé, ott helbyne, frissiben, nagyon jól hangzik!
Megboldogult kisgyerek koromban többx voltunk a Fekete tengernél (romániai szakasz), ahol az esti tábortűznél az dívott, hogy mutatóujjnyi kis halakat, minden pucoválás, tisztítás és faxni mellőzésével mindenestől, amúgy natúr felfűztek egy drótra soktucatnyit, a drótot kör alakúra összefogták, és mehetett a parázsba a csöves kukorica mellé.
Nyámmmm.

 12. becsuszoszereles1k — 2013-07-01 22:47 

@csuri: :)) Hat ezt a neszebari elmenyt is a boldog meg ifjubb korra lehet tenni!:)

A “nalunk”, az Izrael!:)

 13. csuri — 2013-07-03 12:24 

@becsuszoszereles1k: Épp most készülök egy izraeli zabálásos posztot kitenni :) majd számítok ott is a kommentekre!

 14. becsuszoszereles1k — 2013-07-03 12:58 

@csuri: Az epp jo lesz, mert lassan kovetkezik egy-ket bojtolos nap!:)
Kivancsian varom a posztot, mert van itt az orszagban minden, mi szemszajnak ingere, mindenki ami szivenek kedveset csak idehozott “gyerekkorabol”: van itt gyonyoru akacos a budosnagy sivatagi semmibol elobukkanva a Holt-tenger melleken, a Maccadahoz (Maszada) vezeto ut menten; palmafa (darabja 10 evvel ezelotti arfolyamon volt 2ezer dollar Eilaton) torzsere felfuto hajnalka, toveben sarkantyu viraggal es rikito porcsinokkal; olyan savanyuuborka konzerv – vizes, ecetes valtozatban, amilyet csak a nagyanyam meg a reg bezart nagykorosi konzervgyar csinalt jo videki hagyomanyok szerint. Legujabban nagy biznisz a kurtos kalacs, a bankomban a tisztviselo negyedoraig errol magyarazott nekem: “kortocs! kortocs!”, mire kozos diadalorditas mellett leszamolta a kis lovemat…Csak harom dolog nem jott be az orszagba: a soska, a meggy, meg a kelkaposzta!!! Furcsa! Asszem ma mar senki nem ertene, mi az a fozelek…A tobbi kuriozitast majd a poszthoz a’m!!::))

 15. becsuszoszereles1k — 2013-07-03 13:16 

@csuri: Visszaterve meg a Fekete tenger selymes duneire. Ez a pici hal a sneci lehetett! Ezt a “bolgar szakaszon” tolcserre hajtott zacskoban arultak (mint piacon vagy haznal a hazi pirospaprikat), mar megsutve, es hatalmas gyongyozo poharakban 99%-osan felvizezett sort arultak hozza, kiskoruaknak meg nagy, csapos uvegtartalyokbol hideg uditoket (szinten sok finom vizzel; cocacola is volt mar! meghozza helyi gyartmany, Altaj neven futott)…benne volt ebben a Balkan minden “ba’ja”, de egy tengeri nyaralas minden penzt meger!:))

 16. becsuszoszereles1k — 2013-07-05 17:14 

No, azert utananeztem a fenti “nosztalgia” tenyeimnek!:)
[Palmafa ara: oke!]

Hal: nem “muszt”, hanem ‘must’!:) Ez egy zamatos es szaftos halfele!
Must-hal leveles tesztaban: finoman sem kell osszetrancsirozni! A kisutott szeletet rahelyezzuk a tesztara, megszorjuk exhas fuszerekkel (egyeni izles), es! hazilag me’g megspekelt (+so,+citromle,+stb.) majonezzel is leontjuk! Aztan hajtjuk batyuba, mert ezek egyes adagok, es sutoben megsutjuk (a tesztat, a toltelekkel benne).
Eddig meg csak ettem ilyesmit…:))

 17. becsuszoszereles1k — 2013-07-05 17:28 

Azert mi minden eszebe nem jut az embernek egy azori voros tonhalrol! Hiaba, a hal jo hatassal van a memoriara, mint reszelt sargarepa a pilotak latasara, vagy sturm-rum a hosi katonak elszantsagara!:)

 18. csuri — 2013-07-08 13:29 

@becsuszoszereles1k: Kürtőskalács Izraelben?? nemáááá…. lemegyek hídba :)
Az, hogy Magyarországra is begyűrűzött, és Temesváron a románok lassan nemzeti eledelnek tartják (vagy kürtőst írnak ki, vagy “cozonac ardelenesc” -et, ami kb erdélyi kalács), az nem meglepő, de Izraelben?? Igaz, ott mindenhonnan összegyűlt emberek vannak, tehát logikus.
Sóska, meggy, kelkáposzta?? Ki hinné, hogy pont ezek nem települte be ? :)

 19. becsuszoszereles1k — 2013-07-08 17:59 

18.@csuri: :))) Szep nagy hidba menjel le! Mert meg ennel is cifrabb a tortenet kurtoskalacs ugyben!:)
Meg egy esti (csucsido!) musorban is bemutattak a kurtoskalacsot es apukajat, az ujdonsult kurtoskalacs-bizniszmant! Ugy emlekszem, nem magyar, de ha megis, akkor sokadik generacios leszarmazott maximum, mert fogalma nem volt a kurtos letezeserol! Elmondta, hogy a kurtoskalacs hazajaban jart a napokban, ahol feltunt neki valami furcsa ize, ahol valami furcsa ize’t ize’ltek. Hat kb. ennyit latott, mint regi indian a Harley Davidsont…Aztan mindent kikerdezett az ottani gazdatol, vett is egyet, meg is kostolta, majd az egeszet betomte. Nem tud rola lemondani tovabbi eleteben, de a fantasztikus sutesi-keszitesi procedura is amulattal toltotte el. Be is vezette Izraelben a kurtoskalacsot, mint kosersagi problema mentes, pofonegyszeru technologiaju, am rendkivul jovedelmezo unikalis delikat hazi- es biotermeket, ami azota is kaphato. Itt Jeruzsalemben legalabbis…Ha az izraeli szabreknak, mint fentemlitett “bankarom”-nak is ennyire izlik, akkor az biztosan finom, es biztosan nem olcso! De utananezek!:))

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.