Piac – Jereván

Sajnos, Jerevánból úgy kellett hazajönnünk, hogy az örmény főváros ikonikus fedett piacát, a híres Pak Sukát nem tudtuk megnézni. Idegenvezetőnk, Garik keserű tájékoztatása szerint a helyi ingatlanoligarchák közötti befektetési háború miatt éppen (remélhetően csak ideiglenesen) zárva tartott. Ennek helyére ugyanis az egyik milliárdos gazember lakóparkot, a másik bűnöző (Garik jelzői) mozival súlyosított bevásárlóközpontot tervez, s ahogyan az ilyenkor lenni szokott, még nem dőlt el, hogy a főpolgármesteri hivatal melyik korrupciós ajánlatot fogadja majd el. A városvédők azonban harcban állnak, a bontás még nem kezdődött el, de a vita idején a Pak Suka nem fogadja sem a kistermelőket, sem a vásárlókat.

De ne keseredjünk el. Bízzunk abban (elvégre nem kerül semmibe), hogy a dolgos örmény nép győzni fog, s addig is nézzünk körül a kettes számú jereváni piacon.

A jellegzetes örmény termékek közül első helyen kell kiemelni a zöldségeket. Igen, az olyan pórias, egyszerű cuccokról beszélek, mint a paradicsom, paprika, káposzta, zöldhagyma vagy a padlizsán. Aki bosszankodott már azon, hogy a hazai zöldségeseknél és piacokon kapható zöldségeknek egyszerűen nincs aromája, hogy lassan nem lehet egy normális lecsót készíteni, mert az alapanyagok ízvilága olyan, mintha egy gonosz manó szántszándékkal kiszívott volna belőlük minden hagyományos illatot és ízt, hogy még egy hógolyó is aromásabb ezeknél, nos, annak nem kell magyaráznom azt az érzést, ami olyankor tölt el bennünket, amikor egy paradicsomízű paradicsomba vagy paprikaízű paprikába harapunk bele. Az örmény zöldségek talán nem olyan szabályosak, mint az (állítólag) génmódosított, érésgyorsítóval felturbózott spanyol vagy olasz társaik, amikkel a hipermarketek polcain egész évben szembesülünk, talán a méreteik sem felelnek meg az EU-szabványoknak, de az ízük… Hát igen, maradjunk annyiban, hogy ízük az van gazdagon.

A zöldségektől csak egy apró lépés a savanyúságok. Ahogyan azt az eddigi tapasztalataink mutatják, a volt Szovjetunió területén mindent savanyítanak, ami nem tud elszaladni: gombát, zöldséget, gyümölcsöt, fakérget vagy gabonát. Ilyen szempontból Örményország sem kivétel, amint azt a szakkiállítás mutatja.

A másik nagy árucsoport a mindenféle édesség. A látottak alapján az örmények nagyon édesszájúak, s szervezetük minden bizonnyal sikoltó cukorigényét szárított gyümölcsök, illetve mézes magvak formájában szeretik kielégíteni. Első helyen természetesen a sárgabarack áll, amit minden elképzelhető formában fogyasztanak.

A kajszi tényleg nemzeti szimbólumnak számít, s hogy nem holmi szélsőséges nacionalista elfajzás áll a háttérben, az is bizonyítja, hogy a gyümölcs tudományos nevezéktani neve prunus armeniaca, vagyis örmény szilva. Botanikusok a megmondhatói, hogy tényleg erről a vidékről származik (vagy esetleg Kínából, de Jerevánban ezt a verziót ne nagyon emlegessük), s az már csak a történelem fintorának tudható be, hogy mifelénk, Közép-Európában az ősellenség törökök közvetítésének köszönhetően kezdték el termeszteni. Az örmény köznyelv a nemzeti lobogójuk legalsó csíkját is „baracksárgának” titulálja, talán nem véletlenül.

A jereváni piac szárított gyümölcsválasztékát közelebbről szemügyre véve egy biztonságpolitikai szakértőnek rögtön beugrik a Dél-Kaukázus roppant kényes geopolitikai helyzete. Ne, ne írjátok a kánikula számlájára ezt a megjegyzést, mindjárt megmagyarázom.

Örményországnak négy szomszédja van. Ezek közül Azerbajdzsánnal de facto hadban áll (azt hiszem, Hegyi Karabah [örményül Artszak] problematikáját nem kell bemutatnom), Törökországgal az elmúlt évszázadokban soha nem volt felhőtlen a viszonyuk (hogy csak a legfrissebb, 1915-ös örmény népirtást említsük), Grúziával megvannak ugyan, de kölcsönösen le szokták egymást fitymálni, na és marad délen egy kábé negyven kilométeres országhatár-szakasz Iránnal. Tengerpartja nincs, úgyhogy export-importját a perzsa államon és (főként) Grúzián keresztül bonyolítja. Úgyhogy nem kell meglepődni, ha az örmény piacokon a hazai mellett főként az iráni (ömlesztett, illetve csomagolt, friss és szárított) gyümölcs látványa böki ki az ember szemét.

A különféle fűszereket, szárított növényeket, porokat és ezek kombinációit ábrázoló fotó nem hiszem, hogy különösebb magyarázatot igényelne. Mindenre lehet speckó fűszerszámot találni: külön disznó- és bárányhús-pácolásra, külön szárnyasokra, tésztaételekre, halakra, természetesen savanyúságba és levesekbe valót is. Megszámoltam: az egyik standon 34 féle tiszta (vagyis egyetlen összetevőből álló) por, illetve darálék volt, s további negyvenvalahány keverék – hogy a szárított gyógy- és fűszernövényekről most ne is beszéljek.

De hagyjuk a vega dolgokat, nézzük meg inkább ezt az ízléses műanyag tálca, benne egy jó adag (sajnos nem tudok rá jobb szót) savanyított disznólábbal. Igen, ez a fehér izé disznóláb. Hogy mitől ilyen színtelen (oké, a fehér is szín), nem tudom, az viszont tény, hogy egy savanykás lében úszik, amiben egy kis gyömbér és különféle zöld növénydarabkák áznak. És hogy a műfaj másik verzióját is bemutassuk: ez itt ugyanaz, csak ezúttal nem disznólábbal, hanem kakastaréjjal. Nem vicc: marinírozott kakastaréj, ugyanúgy elkészítve, mint a disznóláb: savanykás lé, gyömbér és más fűszernövények. Hogy örmény barátaink ezt hogyan fogyasztják, nem sikerült kideríteni (Garik ekkor nem volt velünk, aztán meg elfelejtettük megkérdezni). Ha olvasóink között vannak olyanok, akik tudják a választ, kommenteljék be és nem leszünk hálátlanok.

A hússtandok mögött itt is (akárcsak Bakuban, Tbilisziben vagy Rigában) a húsbontó szakemberek szorgoskodnak, akik egy-egy fél marhát kábé fél óra alatt csupaszítanak le a csontvázig, a vásárlók szeme láttára. Praktikus applikáció a nyilvános motoros késélező (nevezzük köszörűnek), amit nem csak az alkalmazottak, hanem a járókelők is igénybe vehetnek. Előttünk egy úriember vette elő a bicskáját, amit gyorsan a megfelelő formába is hozott, majd ezzel tesztelte a megvásárolni kívánt birkacombot.

Itt láttunk olyan bébicsirkéket, amilyet kóstoltunk már, de piacon még nem sikerült addig felfedeznünk. Lehet, hogy ti is ismeritek a műfajt: olyan háziszárnyasokról van szó, amelyek kábé akkorák, mint egy közepes férfiököl, s egyben szokták elkészíteni (grillezni vagy tepsiben megsütni) őket. Itt a képen a baloldaliak a klasszikus méretű csirkék, a jobboldaliak a kicsik. Nagyon finomak – teszem hozzá gyorsan.

Virtuális sétánkat fejezzük be a legendás örmény pékáruval. Természetesen a lavash-sal kezdjük, ezzel a kaukázusi laposkenyér-fajtával, amelyet az azeriek, grúzok és irániak is a magukénak tartanak. Nem akarok ítélkezni, de az elnevezés örmény (állítólag annyit tesz, hogy “jó kenyér”). Ezen a képen Csuri megmutatja, hogy hogy néz ki szervírozásnál. Kiválóan fel lehet vele itatni a különféle szószokat és mártásokat.

A pékáru-kategóriában további versenyzők vehetők szemügyre. Mindegyik friss, roppant ízletes, foszlós, omlós és illatos, úgyhogy – ha szabad egy tanácsot adnom, így a poszt végén – lehetőleg ebéd előtt térjetek be.

8 hozzászólás

 1. vittore — 2013-08-13 15:52 

A húsok, bár nevezzük inkább állati eredetű termékeknek :) annyira nem jöttek be, viszont az ízletes zöldségek, savanyák és kenyérfélék, arra sarkalltak, hogy hétvégén a kölkökkel kinézzek at Újpesti piacra. Ha nem is lesz akkora flash mint a képeken, egy jó kajálás mindenképp össze fog jönni.

 2. kszabo — 2013-08-13 17:29 

Eddig csak szomjas voltam, most már éhes is:)
Mint egyszerű félázsiai itt igazán otthon érezném magam:) A barackból remélem pálinkát is főznek:)

 3. becsuszoszereles1k — 2013-08-13 23:10 

Kar, hogy nem reg vacsoraztam [5 oraval ezelott, csak hogy nehogy rosszat almodjak, majd ha egyszer lefekszem; amugy fasirtot friss feherkenyerrel es fokhagymas-csillipaprikas vizesuborkaval:)]
Szoval pompas latvany ez a piac! Es akkor milyen lehetett az egyes szamu!!??
A gonosz manonak meg, ormeny barackot kell nyomni a fejere! Vagy egy savanyu kakastarajt…:)

 4. tiboru — 2013-08-14 00:52 

@kszabo:

Bizonyám, főznek és nem is rosszat!

 5. tiboru — 2013-08-14 00:53 

@vittore:

Ó, az újpesti piac… Pár évig ott dolgoztam a közelben, s elég gyakran hurkáztam és sültoldalasoztam a környéken :-)

 6. tiboru — 2013-08-14 00:54 

@becsuszoszereles1k:

Az a fokhagymás-csilis uborka felkeltette ám a figyelmem :-)

 7. becsuszoszereles1k — 2013-08-14 09:34 

@tiboru: Ujdonsag! Mar az illatatol is el lehet ajulni; feszt elkapkodjak a boltba!:)
Nagyon meresz ez az izvilag, mert hogy fuszeresen tomeny es meg csipos is, viszont frissitoen husit, persze lehutve.

 8. csuri — 2013-08-14 13:13 

A szárított gyümölcsökről szólva még említést érdemel a csurcskelá család, amelyről régebben zengedeztem:
http://gasztroutazasok.blogrepublik.eu/2012/06/18/a-csurcskela/
Ez természetesen a jereváni piacon is volt és Grúziában is mindenfele árulták.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.