Virtigli európai tea

Észrevettétek már, hogy egyre több olyan ételt-italt fogyasztunk el, amelynek a származásáról elképzelésünk sincs? Most nem arra gondolok, ami természetes módon beugrik mindenkinek, nevezetesen hogy jó lenne tudni melyik almaligetből származik az almám, hanem arról, hogy jó lenne tudni, hogy amit eszem-iszom az fán terem, vagy a földön, és valaminek a gyümölcse vagy a gyökere?
Most tedd a kezed a szívedre, és valld be: nem biztos hogy kapásból megmondod hogy néz ki az ananászfa – hoppá! lehet hogy nem is fa??? – vagy hogy a a kiwi, avokádó bokron terem vagy hol is…? Tisztán előtted van a kávé, kakaó vagy tea akkor, amikor még csak valaminek a termése? Vagy levele. Vagy mi….

Nos, én nem szégyellem bevallani, hogy meglepett amikor egy szőlőlugasban sétálva kiwik lógtak a fejem fölött szőlőfürtök helyett, és azt sem gondoltam hogy az ananászok a földből egyesével nőnek ki, mint a karfiol vagy káposzta.
Azon pedig tényleg nem sokat agyaltam, hogy vajon miből is lesz a tea. Teacserjéből, annak is a leveleiből, ezt minden gyerek tudja, oszt ennyi.
Megnézve a teát amit leforrázunk, a leveleket aprócska, hosszúkás kis fekete tüskéknek képzeltem :)
Hááááát…. nem pont így van.
El kellett mennünk az Azori-szigetekre, hogy megtapasztaljam, milyen érzés a szomszédos kertben szedett teát ott helyben megkóstolni. Na jó, nem azon frissiben, mert száradnia (és/vagy fermentálódnia) kell egy ideig, de a származási hely kéznyújtásnyira volt.
Sao Miguelen két “teagyár” van, egymáshoz közel a sziget északi partján, és mindkét műintézményt a saját teaültetvényei veszik körül.
A Gorreana a híresebb és többet reklámozott, egy 1883 óta fennálló családi vállalkozás, amely szerint az ő teájuk az a standard bio termék, amelyhez mérceként a többit kell hasonlítani :)

Ha valaki elmulasztotta volna a kaméliás posztot, annak ismétlésképpen: a tea egy kamélia, “camelia sinensis”, de a többi gyönyörű virágú társához képest őt nem a virágokért, hanem a leveléért szeretjük.
A teabokrokat sorokban egymás mellé ültetik, majd sűrű, kb 1 méter magasságú sövénnyé nyesik. A sorok között keskeny rés van, amin a szüretelők végig tudnak menni.
Igen, szüretelők, ugyanis a tealeveleket szigorúan kézzel szedik, a mutatóujj és a hüvelykujj közé csippentve a friss hajtások csúcsán lévő 1-3 levelet, körömmel lecsípni nem ér!
A tea minőségét ezután az adja, hogy csak a legelső levelet (gyakorlatilag a hajtást), vagy az utána következő 1-3 levelet is leszedik, mekkorák ezek a levelek, és mennyire maradnak épek a szárítás, fermentálás során.
A zöld tea és a fekete tea is camelia sinensis, de a zöldet csak szárítják, a feketét fermentálják is.
A teafajták és minőségek taglalása könyvtárnyi anyagot ölel fel, nem is igazán vállalkoznék itt erre, de ajánlok egy helyet ahol érthető és képes összefoglalót találtok a témáról (angolul).
Talán nem véletlen, hogy a teatermő helyek között egyáltalán nem szerepel Európa…
Az egyetlen hely ugyanis Európában, ahol tea terem, az éppen Sao Miguel szigete, és itt sem kiterjedt az ültetvények területe. Éppen ezért van az egésznek egy olyan fílingje, mint a Mari néni kiskertjében termő zöldség esete, ami mindig finomabb mint a nagyiparilag előállított.
Ez itten nem ipari, hanem háztáji tea :)
A két manufaktúrában a gépek és berendezések is meglehetősen rusztikusak, és az egész folyamatban nagyon sok a manuális tevékenység.

Az egész teakészítésnek komoly hagyománya van az azorikanál, amibe a Porto Formoso gyár látogatása során gyakorlatilag belefutottunk (mert mázlisták vagyunk!).
A szüret egész nyáron, április végétől szeptemberig tart, de a szüreti időszak kezdetét nagy banzájjal ünnepelik.
A Porto Formoso-i gyárhoz érve feltűnt, hogy csordultig van a parkoló, márpedig a szigeten sehol azelőtt nem igazán volt tömeg.
Bent az udvaron és az ültetvényeken is nagy volt a nyüzsgés, de a népek eléggé furcsán voltak öltözve, úgyhogy meg voltunk győződve hogy egy filmforgatás kellős közepébe csöppentünk.

Volt is kamera, meg fotósok hatalmas teleobjektívekkel, ami tovább erősítette ezt az érzést, ugyanakkor szemmel láthatólag más turisták is bóklásztak a területen, és minket sem kértek meg hogy másszunk ki a képből.

A múltszázadi ruhákba öltözött sereglet egyébként annyira természetesen viselkedett, hogy tényleg időutazás érzése támadt az embernek.

Mindenki foglalkozott valamivel: a nők horgoltak, fontak, játékokat készítettek, a pasik fúrtak-faragtak,

a gyerekek pedig fából készült játékokkal és cserépedénykékkel játszottak.
Volt pár nagyon aranyos kiskölyök, akiknek istenbiza jobban álltak ezek a régies ruhák mint a neon és pink színű hellókittis műanyag vacakok, úgyhogy muszáj volt őket megörökíteni.

A teázóban megkóstoltuk a kínálatot,

és persze vásároltunk is mindjárt a 3 fajta teából amit itt készítenek: pekoe, orange pekoe és broken leaves.

Az orange pekoe nem jelenti azt, hogy narancsos ízesítésű lenne a tea, ez eléggé félrevezető :) Csupán egy minőségi jelző.
Közben a múlt századi szüretelők levonultak az ültetvényre és elkezdték a szüretelést.
A táj maga is megér egy misét, de a szigeten bóklászva az ember szeme már hozzászokik  a szépséghez :)

Ezekről a jellegtelen levelekről senki meg nem mondaná, hogy a lehető legminőségibb tea készül majd belőlük némi szikkasztás után…

Most egy időre el vagyunk látva igazi európai teával, de remélem mire elfogy, újra elmehetünk feltölteni a készleteket.
Nem gyakran megyünk vissza egy-egy országba vagy városba, mert annyi minden van még, amit nem láttunk, de az Azori-szigetek biztosan kivétel lesz. És nem csak a teája miatt :)
Végezetül csak még egy kép, mert annyira idilli és festmény-szerű:

9 hozzászólás

 1. danescu — 2014-01-17 19:26 

Nagyon szép a leírás és hangulatosak a képek! A teaszedők öltözete pompás! A szalmakalapot külön irigylem. De még a cipőjük is valami korabeli nyersbőr lábbeli, vagy mi? Az ananászkáposzta is érdekes. Kivilugast (olyan mint ház előtt a szőlőlugas) nyáron láttam. Meg is keresem a képeket!
Nagyon nosztalgikus hangulat tört ki rajtam! Már látom, hogy fog kinézni a hátsó kertem, ha nyugdíjba vonulok! :) Köszönöm az élményt! :)

 2. tiboru — 2014-01-17 20:11 

Amúgy itt mondták a magyar bankkártyára, hogy “ó bocsánat, de csak portugál kártyával lehet fizetni!”

A francia turisták egyszerűen nem akarták elhinni :-)

 3. chomsky — 2014-01-17 21:09 

Kedves Csuri!

A cikk zsenialis, mint mindig.
Nem akarlak elkeseriteni, de Europaban tobb helyen is van tea-ultetveny.
Anglia: http://tregothnan.co.uk/
Wales: Preseli Hills (Pembrokeshire Tea Company)
Oroszorszag: Sochi (Solokhaul, Dagomys)
Svajc: (!) Monte-Verit
Olaszorszag: Sant-Andrea di Compito

Egyik sincs akkora, mint a Sao Migueli, de akkor is tea ultetvenyek :)

Udv,
S.

 4. csuri — 2014-01-17 23:51 

@chomsky: Nahát! Akkor ezek az azoriak nagy hóhányók, mert tele pofával hirdetik, hogy csakis de csakis náluk….
Nagyon köszönöm az infót!! de te honnan tudsz ilyet?? Simán gugli, vagy van valami közöd a háztáji teákhoz??

 5. csuri — 2014-01-17 23:53 

@danescu: :) Én pedig a reagálást. Örülök ha sikerül egy kis hangulatot átadni abból amit az azori szigeteken megéltünk. Muszáj elmenni, hidd el. És nem akkora vagyon, mint elsőre az ember hinné, tényleg.

 6. chomsky — 2014-01-19 16:50 

@csuri: az angolra veletlenul talaltam, amikor megneztuk a Blenheim Palace-t. Az ottani teakeverek tartalmaz tregothnan teat. A tobbi gugli regebbrol. Miutan magamhoz tertem a meglepetestol az angol tea miatt, utana neztem :)

 7. csuri — 2014-01-20 10:33 

@chomsky: Aha, szóval egészen élő élményed is volt európai tea ügyben :) Köszi hogy megosztottad a listát, lám-lám, egy újabb érv hogy ne higgyünk a bédekkereknek amikor arról írnak hogy valami teljesen egyedülállót láthatunk valahol…. Ez az angol honlap amit megadtál nagyon klassz, ha arra járunk ezt is érdemes megnézni. De neked is ajánlom Sao Miguelt, ha még nem volt meg!! És távolról sem csak a tea miatt.

 8. becsuszoszereles1k — 2014-01-20 20:55 

csurikam!
es Mindenki!

Remelem, mindannyiotoknak egy kedves es kellemes uj esztendo kezdodott!

Csodalatos a poszt, egyszeruen pompazik!
Csak a tobbiek szavait tudom ismetelni es megerositeni!

A zold tean tudod mennyit gondolkodtam? Hogy mi a csudatol zold!:))
Hat mostmar megtudtam Toled, hogy a szinvaltozas a fekete teanal van!:)

Az utolso foto, egeszen elkepeszto – pont ahogy mondod, el tudja hitetni velem, hogy festmeny! Nagyon szep!
A gyerekekrol mar ne is beszeljunk! A “hellokitti”-t meg csak a konteo blogon fogadom orommel! Valami pocsek egy vacak divat!

Nem csak gyonyoruen irod le ezeket az erdekes es szep dolgokat, de jol is kerdezel!:)
Aztan most itt egy ertekes “tea-lista”, ahova el lehet utaznotok es megnezni!
Es, i-r-ni rola nekunk!:)

 9. kismy — 2014-01-20 23:27 

@csuri:

és még egy kis adalék:
a világ legészakibb teaültetvénye ide egy köpésre, a Munkács melletti Vörös-hegyen van. vagyis inkább volt, mert már csak a maradéka van meg, de pár cserjét még megtaláltak néhány hónapja.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.