A Kentucky-csirke

tibavAmikor három héttel ezelőtt az Indexen megjelent ez a rövid írás (mert ugye cikknek azért nem nevezném), borítékolható volt, hogy tízezrek fognak a legközelebbi élelmiszerboltba rohanni azokért az összetevőkért, amelyek egy átlagos magyar konyhában nem lelhetők fel, majd egy-két tucat csirkeszárnyat, esetleg combot beszerezve nekiállnak kipróbálni Sanders ezredes állítólagos titkos receptjét. Noha mindig igyekeztem elkerülni a mainstream által diktált trendeket (nem csak gasztronómiában), én sem tudtam ellenállni a kísértésnek.

Elöljáróban elmondom, hogy én bizony szeretem a KFC-t. Nem mondom, hogy nagyon gyakori vendége vagyok, de átlagosan azért két-három hetente lenyomok egy-egy csípős csirkeszárnyadagot és mondjuk havonta-hathetente egyszer még otthonra is veszek egy harmincas hot wings kosarat, amit Csurival ketten lazán betermelünk vacsorára. Szóval igen, engem is megkísértett a recept, naná, hogy kipróbáltam.

Az összetevőkből nem volt minden otthon, noha a konyhapolcunkon található fűszerek tekintetében szerintem messze meghaladjuk a közép-európai átlagháztartás készleteinek változatosságát. Ennek ellenére zellersóért, őrölt gyömbérért és fehér borsért ki kellett szaladnom a közértbe, és ha már ott voltam, vettem egy tasakot a Kotányi-féle fűszerkeverékből is (bevallom, nem is tudtam, hogy van ilyen). Nem akartam virtuálisan az ezredes sírjára vizelni, úgyhogy a 18 darabos csirkeszárny-adagot két részre (12 + 6) osztottam: az egyiket a KFC-keverékkel, a másikat a kotányissal készítettem el.kotkent

Figyelem: a Kotányi-port olívaolajjal kell elkeverni, majd a kenőccsel be kell kenni a szárnyakat, amiket hűtőben három órán át pihentettem sütés előtt. Ja és még egy különbség: míg a KFC-szárnyakat bebundázzuk és olajban sütjük ki, a kotányisat 190 fokos sütőben készítjük el. Én (a zacskóra írt ajánlásnak megfelelően) 30 percig hagytam benn, szerintem egy kicsit kiszáradtak, úgyhogy ha zamatosabban szereted, öt-hét perccel hamarabb is kiveheted.

Szóval elkészítettem a KFC-keveréket. Ja: zellersót nem találtam a bótban, ezért házilag szárított zellerleveleket próbáltam összemorzsolni és azt tettem bele. Bosszantó módon miután a bevásárlásból visszaértem, rájöttem, hogy rosszul emlékeztem: csak nagyon csípős pirospaprikánk van itthon, csemege nincs, ezért (mivel már lusta voltam visszamenni), Csuri az előírt négy teáskanálnyi helyett ebből csak egy felet engedélyezett. Kábé ennyivel tértem el az eredeti recepttől, na meg azzal, hogy beletettem két maroknyi, nagyon apróra összetört kukoricapelyhet (szerencsére még idejében észrevettem, hogy ne a fahéjasat használjam, hanem a natúrt), hadd ropogjon a fogunk alatt. Utólag kiderült, hogy jó ötlet volt.

Az összetevőket bekevertem, három tojást felvertem, a 12 csirkeszárnyat hideg vízzel jól lemostam, a harmadik ízükről levágtam azt a kis biszbaszt, amiből a legjobban letisztított szárnyak esetében is ki szokott lógni egy apró tollcsonk, beleforgattam a tojásba (nem a levágott csonkot, hanem a szárnyat és igen, először a tojásba!), majd a keverékbe. Közben feltettem hét deci olajat forrósodni (vagy hogy mondják).

A folyamatról nem készültek fényképek, amit most már bánok, de aki próbálta, az tudja, hogy borzasztóan mocskos meló: mindened ragad a csöpögő tojástól, a lisztes keverék elképesztően csomósodik az ujjaidon, az egyre melegedő olaj fenyegetően serceg és kicsit még fröcsköl is, a csirkeszárnyak folyton kicsúsznak az ujjaid közül és ha közben még fotózni is szeretnél, akkor vagy eldobható készüléket vegyél, vagy a szükséges időt szorozd be néggyel és számolj legalább egy törlőronggyal, amit a végén ki kell dobnod.

A forró olajba aztán finoman belehelyeztem a szárnyakat és úgy hat-hét percig sütöttem az egyik oldalukon, majd megfordítottam őket. További hat-hét perc elteltével lezártam a gázt, kivettem a szárnyakat, papírszalvétárakfc1 helyeztem őket, hogy az olaj kicsit lecsöpögjön, és kész is. Ezzel párhuzamosan beizzítottam a sütőt, és a már említett technológiai folyamatnak megfelelően megsütöttem a hat kotányis szárnyat.

A benyomásaink: a KFC-s szárnyak szuperek lettek, noha (a zellersó hiánya miatt) az átlagízlésű fogyasztó egy kicsit sótlannak minősítette volna, de ez pont jól jött, mert mi elég sótlanul eszünk. kfc2És a bunda színe is világosabb volt egy kicsit, mint az eredeti (lásd még a kényszerből csökkentett mennyiségű pirospaprika). Hogy az íze mennyire hasonlított az eredeti KFC-re? Ha százalékosan kéne meghatároznom, akkor nagyvonalúan úgy 78,17%-ra saccolnám. A kotányis szárnyak (mint említettem) picit kiszáradtak és (nekünk legalábbis) eléggékot1 túlsózottnak tűntek, de hát nincs az a Hamupipőke, aki egy finom por állagú keverékből ki tudja válogatni a felesleges sót. Senkit nem akarok befolyásolni, de ami engem illet, ilyen Kotányi-keveréket vagy nem veszek többé, vagy felhasználás előtt feldúsítom valami semleges porral. A kotányis szárnyak kicsit erőszakos íze szerintem semmiben nem hasonlított az eredeti KFC-re, ami nem jelenti azt, hogy Raylan Givensnek vagy Boyd Crowdernek ne ízlene.kot2

Én sört ittam hozzá, de fröccsel is el bírom képzelni. Csuri kétféle salátát készített, a zöldborsóshoz nyers alapanyagot használt.sal1 És ha allergiás vagy a forró sütőolaj szagára, ha nem szereted, hogy beleivódik a ruhádba és a hajadba, vagy ha takarékos szellemed nehezen viseli, hogy egy sütés után ki kell dobnod a hét deci olajat (mert nem tanácsolom, hogy mindenféle szűréssel szarakodva megpróbáld újrafelhasználható állapotba hozni, mint a balatoni hekk- és lángossütők), akkor ezt a sportot nem neked találták ki.

Hát ennyi. Ha van véleményed a témáról, pláne ha te is kipróbáltad, kíváncsian várjuk a kommentjeidet.

10 hozzászólás

 1. jeff — 2016-09-11 22:34 

Ehhez csak annyit tudnék hozzátenni, hogy megéheztem.

 2. xanax — 2016-09-12 13:55 

„Senkit nem akarok befolyásolni, de ami engem illet, ilyen Kotányi-keveréket vagy nem veszek többé, vagy felhasználás előtt feldúsítom valami semleges porral. ”

Ezt a problémát úgy szoktam korrigálni, hogy elolvasom a hátulján az összetevőket, majd otthon összeállítom ugyanazokból a hozzávalókból, ízlésem szerint.
Olyan, mint a bolti felszolgált termék úgysem lesz, mert az tele van konyhaipari adalékokkal, stb.

Miért is kell egyen ízű legyen egy típusos étel? Lehet kevésbé jó, de lehet az eredetinél finomabb is akár.

Évekig szarakodtam a kínai ételek elkészítésével, megvásároltam minden hozzávalót, fűszereket, edényeket; …és soha nem sikerült úgy, mint a kínai vendéglőben vagy kínai gyorsétteremben.

Aztán egyszer, mikor soromra vártam egy gyorsétteremnél a kajára – mert az orrom előtt fogyott el az a termék , amit rendeltem volna – megütötte a fülem egy igen erős zaj és hirtelen megvilágosodtam, hogy hol a hibám: mit sem ér az alapanyag, fűszerek, edények, stb, ha nincs az az irtózatosan erős tűzhely, ami oly gyorsan felhevíti a hozzávalókat és a vágyott állagúvá és ízűvé teszi őket.

Kertes házban lakva a fáradt olajat ráöntöm az ősszel elégetendő gyomkupacra, hogy ne a földet boldogítsam vele.

Fiatal koromban elég sokat szarakodtunk a szűréssel, hogy a jegyre kapható 1 fő / 1 hónap / 500 ml olajból kijöjjünk, úgyhogy már én sem szűrőgetek.

Városban, panelban mit tudtok csinálni a fáradt olajjal, hogy ne a wc-be, kagylóba öntsétek?
Működik a fáradt-olaj begyűjtés?

 3. koxi — 2016-09-13 09:51 

Szerintem az amcsi gyorskajáldák közt a KFC a legjobb. A csirke származását most diszkréten ne firtassuk. Fókuszáljunk csak az ízre. Ennék ott gyakrabban is, de sajna több 10km-re van tőlünk a legközelebbi. Kösz a tesztet tiboru.

 4. hadrian77 — 2016-09-13 18:40 

Nem rossz, bár engem annyira nem csigázott fel, hogy kipróbáljam személyesen. Ha már Raylan és Boyd, Limehouse disznósültjét megkóstolnám. :)

 5. gab800 — 2016-09-19 22:59 

OFF:

Toletek kaptam e-mailt „Konteóblog őszi nagytakarítás” cimen, vagy sikerult bedolnom alkoholos befolyasoltsag soran egy osregi adathalasz trukknek?

 6. kentaur67 — 2016-09-22 19:54 

@koxi:
Nem tudom, hogy gyorskajáldának vehetjük-e (szerintem igen), de számomra a Disckey’s veri a többieket.

 7. tiboru — 2016-10-08 19:17 

@gab800:

Mi voltunk, válaszolj!

 8. tiboru — 2016-10-08 19:18 

@kentaur67:

Kigugliztam. Hát köszi, én is kipróbálnám, ha a körúton is lenne :-)

 9. tiboru — 2016-10-08 19:19 

@xanax:

A Mol-kutaknál le lehet adni.

 10. Ragnar — 2017-03-30 14:39 

@xanax:
Nem mai bejegyzés, de most találtam ide, s a kínai étteremben szerzett tapasztalatodat szeretném megerősíteni: igen, nagyon erős lángon érik el azt, hogy az étel pillanatok alatt megsül, a zöldségek mégis roppanósak maradnak. Sütés közben a wokban folyamatosan dobálják-forgatják a benne készülő ételt, a wok néha még belül is lángra kap. Talán a nagykonyhákban zsámoly néven használt eszközön lehetne ezt utánozni, szerintem az egyes gáztűzhelyekhez választható wok égő sem elég ehhez.
Én a fokhagyma-friss gyömbér-szójaszósz szentháromsággal szoktam elérni a kínaias ízvilágot, mogyoróolajon sütés tovább javít az eredményen, szecsuáni modellezéséhez kell még jó sok chili, a végén pici szezámolajjal meglocsolva már te leszel a környék szakácssztárja, viszont korianderzöldet inkább külön adjál mellé, mert az nagyon megosztó tud lenni :)

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.