Enni Franciaországban – a tenger gyümölcsei

Egyszer régen már írtunk egy posztot az osztrigáról, s egy rövid posztot a feketekagylóról. Mivel azóta már mi is beruháztunk holmi digitális fényképezőgépekbe és nem kell azzal a rohadt szkennerrel bajlódni, ha az ember saját fényképeket akar felpakolni a netre, most egy újabb tenger gyümölcsei témájú gasztroposzt következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Olaszországban – a polenta

A különféle növényi magvak darájából készült kása a világ egyik legegyszerűbb, ugyanakkor legkevésbé karakteres étele. Ami engem illet, gyermekkorom óta elemi erővel igyekszem ellenállni azoknak a próbálkozásoknak, amelyek családtagjaim irányából felém irányulnak, és a puliszka elfogyasztására próbálnak rávenni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Avokádókrém 1.0

Avokádót már mindenki látott, mert az utóbbi években már minden nagyobb áruházláncban kapható.

Már maga az elnevezés is megér egy misét, hiszen (minden előzetes várakozás ellenére) semmi köze az újlatin ügyvédekhez (olaszul avvocato, spanyolul abogado, portugálul advogado, franciául és románul avocat), annál inkább a hím nemzőapparátus egy részéhez.

Ja, ezek után biztos még mindig van, aki ügyvédekre asszociál, úgyhogy pontosítok, mert nem arra a nemzőapparátusi részre gondoltam.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Portugáliában – a bolo

Tipikus madeirai sütemény a bolo de mel, vagyis a cukornád-mézzel készített, helyi érdekű kalács. Hogy őszinte legyek, nem egy nagy durranás. Az általunk megszokott, hasonló cuccoktól abban különbözik, hogy nem egy légies, szivacsos, könnyű testű édesség, hanem igenis jó nehéz, sűrű, kiadós és nagyon laktató. És persze elképesztően tartós: hónapokon keresztül eláll, gyakorlatilag változatlanul megőrizve élvezeti értékét (már ha van neki olyan). A bolóra mandula és/vagy dió és/vagy mogyoró szórandó, gazdagon.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Inni Franciaországban – a pastis

A francia földön tébláboló utazó, aki (vallása, neveltetése, meggyőződése vagy élettársa jelenléte okán) nem zárkózik el a különféle, alkoholtartalmú italok fogyasztásától, egy forró délutánon lebonyolított sétája alkalmával előbb-utóbb összefut olyan helybéliekkel, akik (a klasszikus közhellyel ellentétben) nem vörösbort kortyolgatnak a kiskocsmában vagy az étterem teraszán, hanem valami ritka undorító kinézetű, sárgásfehéres színű, zavaros löttyöt. Ha kicsit közelebb megyünk, érzékeny (a pacalpörkölt, a fattyús birka és a disznóvágás illatkavalkádjához szokott) közép-európai szaglószervünket orrfacsaró szerves oldószer-bűz üti meg. Igen, ez a franciák nemzeti itala: a pastis. Ismerkedjünk meg vele.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Franciaországban – a kuszkusz

Párizsban járva az ember óhatatlanul szembesül azzal a (lassan a történelem ködébe vesző) ténnyel, hogy egykoron Franciaország bizony komoly gyarmattartó nagyhatalom volt. Erre nem csak a roppant színes utcakép enged következtetni (a gondolatot nem folytatom, mert megint lerasszistáznak), hanem az éttermek kínálata is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Belgiumban – a fekete kagyló

Ismét egy gasztronómiai gyors numera következik; aszkéták és vegetáriánusok szíveskedjenek egy bloggal odébb fáradni. Mondjuk a teás-pirítóskenyereshez.

Mai főszereplőnk a fekete kagylók családja (mytiloidae). A belga konyha megkerülhetetlen szereplői; olyanok ők a kétnyelvű nyugat-európai országnak, mint a pacal vagy a lecsó Pannónia/Hungária népének. Ha Belgiumban jársz, egyszer ki kell próbálnod a műfajt, amit furcsa kettősség jellemez.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Inni Belgiumban – a sörök

Mai – rekordhosszúságú – posztunk a belga sörök változatos, olykor már-már extravagáns világába enged bepillantást. Mielőtt elkezdenénk, sajnos pár ténnyel, illetve statisztikával kell indítanunk, hiszen egy valamirevaló tudományos ismeretterjesztés enélkül annyit ér, mint húszéves érettségi találkozó hányás nélkül.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Hollandiában – a rijsttafel

Észak-Belgiumból (azaz Flandriából) már csak egy ugrás Hollandia; a Benelux államokban még magyar szemmel és mértékkel sincsenek távolságok, ezért aki mondjuk Antwerpenig elmerészkedik, annak ajánlani tudjuk, hogy lépje át a (természetesen csak a térképeken létező) határt és az első holland városban (még mielőtt olyan haszontalan dolgokkal múlatná az időt, mint múzeumok, szobrok, képtárak meglátogatása) feltétlenül térjen be egy indonéz étterembe. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Pulykakakashere-pörkölt

Aki megadja a biztos választ arra, hogy a címbeli szavakat mennyire kell egybe-, illetve különírni, legközelebb kap kóstolót belőle!!
Tippjeim nekem is vannak, de olyan megoldást várok, amelyet az Akadémia is elfogad!
Addig is maradjunk annyiban, hogy hímnemű pulyka heréjéből készített pörköltről van szó, és – egészen véletlenül nem külföldön ettük, hanem idehaza, sőt: én készítettem el! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Horvátországban – az olívaolaj

Első emlékezetes olívaolajos élményem 17 évvel ezelőttre datálódik, amikor is egy évet Párizsban éltem egy barátunknál, Lucie-nél.
Volt neki egy Fatima nevű algériai bejárónője, aki a kiváló (kézi!! mondhatni “originált”) kuszkusz-készítés mellett azzal is beírta magát a nagy gasztronómiai aranykönyvembe, hogy időnként hozott nekünk az otthonról kapott olivaolajból.
Ő azt mondta, hogy ez a legtisztább olaj, mert meg van mosva.
Gondoltam, a franciatudásom hiányosságai miatt nem értem, hogy mire gondol, ezért visszakérdeztem: megmosva?? Mivel mosták meg?
Hát vízzel, felelte Fatima, a legnagyobb természetességgel.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Kanadában – a juharszirup

A kanadai zászló nem szorul különösebb bemutatásra. A juharlevél informálisan már az 1700-as évek elején felbukkant tartományi szimbólumként, s ezt a 11 csúcsos vörös változatát középponti elemként tartalmazó nemzeti lobogót először 1965-ben vonták fel az ottawai Parlament előtt. A zászlóról itt és most csak ennyit. Szép.

És hogy mit keres egy nemzeti zászló egy gasztroblogban? Nos, mai posztunk fő témája a nevezetes juharszirup, amelyet – ha máshonnan nem – a nők által különösen kedvelt Esőember című filmből ismerhetünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Baszkföldön – általánosságok

Olvasóink tudhatják, hogy nem esünk zavarba, ha evés-ivásról van szó, és éhezni-szomjazni sem szoktunk. Baszkföldön azonban az evésért, bizonyos értelemben, meg kell dolgozni.

Szóval nem egyszerű, véreim, nem egyszerű! De azért megoldható :) Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Franciaországban – a békacomb

A francia kultúra nagy tisztelőiként mindig is igyekeztünk megragadni az alkalmat és továbbadni barátainknak azt a keveset, amit a gall civilizáció pereméről összecsipegettünk, úgyhogy eljött az ideje a békacombnak is. Már csak azért is, mert egyik nagy kedvencünkről van szó, s ennek bizonyítékait a posztban is láthatjátok majd. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Írországban – a céadphroinn

A címben szereplő ír (gaeilge) szó archaikusabb formája a szélesebb körben elterjedt bricfeasta-nak, ami simán reggelinek fordítandó.

Tudjuk, hogy egy dublini szállodában szervírozott kaja sohasem fogja megközelíteni teszem azt egy Mayo megyei falusi panzióban felszolgált csodát (pár évvel ezelőtt ez utóbbiban is volt részem, de sajnálatos módon nem volt nálam fényképezőgép), de ettől függetlenül valami kapaszkodót csak ad a tájékozódni vágyónak. Következzék tehát az ír reggeli. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Franciaországban – az osztriga

Ahogyan azt már többször bátorkodtuk megemlíteni, Csurtusék mindenféle, reálisan bekövetkező élethelyzetre fel szeretnék készíteni olvasóikat. Ezen ars poetica jegyében már mindenki tudja, mi a teendő, ha a brit uralkodó meghívná a jachtjára vacsorázni.

Mivel az ördög nem alszik, az osztrigák, illetve az osztrigaevés sem maradhat ki a kötelező tananyagból. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Inni Portugáliában – a kávé

A portugál gasztronómiai hagyományok felsorolásakor nem feledkezhetünk meg a kávéról, hiszen valódi latinok lévén, a luzitánok a koffein segítségével óriási erőfeszítéseket tesznek a szívritmuszavarok és a kórosan magas vérnyomás előidézésére. Főleg Angolából és Brazíliából származó, lehetőleg frissen pörkölt és őrölt babkávét használnak, ami – a zaklatott közös történelmi múlt ismeretében – abszolút nem meglepő. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Olaszországban – az étlap

Egy olyan országban, amely nem egészen 150 évvel ezelőtt még vagy hat (többé-kevésbé autonóm) államból tevődött össze, vakmerőség egységes konyháról beszélni. Ezt a szarvashibát nem is követjük el, ezért csak olyan általánosságokról írunk, amelyekkel az átlagos turista óhatatlanul találkozik, s olyan alapismereteket osztunk meg veletek, amelyeknek egy itáliai utazás során talán hasznát veszitek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….