A Kentucky-csirke

tibavAmikor három héttel ezelőtt az Indexen megjelent ez a rövid írás (mert ugye cikknek azért nem nevezném), borítékolható volt, hogy tízezrek fognak a legközelebbi élelmiszerboltba rohanni azokért az összetevőkért, amelyek egy átlagos magyar konyhában nem lelhetők fel, majd egy-két tucat csirkeszárnyat, esetleg combot beszerezve nekiállnak kipróbálni Sanders ezredes állítólagos titkos receptjét. Noha mindig igyekeztem elkerülni a mainstream által diktált trendeket (nem csak gasztronómiában), én sem tudtam ellenállni a kísértésnek.

Elöljáróban elmondom, hogy én bizony szeretem a KFC-t. Nem mondom, hogy nagyon gyakori vendége vagyok, de átlagosan azért két-három hetente lenyomok egy-egy csípős csirkeszárnyadagot és mondjuk havonta-hathetente egyszer még otthonra is veszek egy harmincas hot wings kosarat, amit Csurival ketten lazán betermelünk vacsorára. Szóval igen, engem is megkísértett a recept, naná, hogy kipróbáltam.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Lazac, egyszerűen

No, nem azt állítom, hogy minden nap ilyet eszünk (sajnos), de ma már ez sem olyan elérhetetlen.
Bár…. a mellékelt képen látható alapanyagból csak az alma hazai, a lazacszeleteket az apukám hozta annó Svédországból, ahol horgászni járt.
Ezt azért nem ő halászta, de stílusos vásárfia egy horgászás után, nem?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szilveszteri vacsora

Hát először is: Boldog Új Évet mindenkinek!

Ez csupán egy villámposzt lesz arról, hogy mi volt a szilveszteri vacsoránk, mert ünnepek előtt mindig mindenki kajákról beszél, ír, fényképel, de miért ne lehetne ünnepek után is?

A klasszikus újévi menüben ugyebár malacsültnek kellett volna szerepelnie, meg virslinek és korhelylevesnek, lencsének és hirtelen nem is tudom kifelejtettem-e még valamit? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az azori vörös tonhal

A Csurtuson áradoztam épp a napokban gyönyörű szálláshelyünkről, amely az Azori-szigetek legnagyobbikán, São Miguelen, Furnas város és az azonos nevű tó mellett volt.

A Furnas Lake Villas-i apartmanunkban a teljesen felszerelt szuper kis konyhában egyik este “főzésre” adtuk a fejünket.

Történt ugyanis, hogy bementünk egy relatíve nagyobb szupermarketbe (de azért ne tecsó meg ósan méretűre gondoljatok), ahol T. meglátott a halas pulton egy adag gyönyörű, friss, vörös tonhalat…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Karácsonyi töltött káposzta

Az a szokás, hogy Karácsonykor halat kell enni, engem (bevallom) mellbevert, mikor áttelepültem Magyarországra. Halat??? Szeretjük, rendben, na de Karácsonyra??

Mikor minden pendelyes kisgyerek tisztában van vele, hogy ilyenkor töltött káposzta dukál, füstölt húsokkal, előtte pedig borleves.

A borlevest majd Sanya leírja, a töltött kápit viszont most elmesélem én nektek, méghozzá oly módon, hogy kezdők is bátran belevághatnak! Semmi ördöngősség, bárki meg tudja csinálni!

A Nagy Csigaművelet 2.0

Az úgy történt, hogy a tegnap körülnéztem a kamrában, s közben azon gondolkoztam: mi a francot lehetne vacsorázni? Sok macera lehetőleg ne legyen vele, legyen valami köze a tojáshoz (a vérképem szerint ugyanis szervezetem koleszterinmutatója az egészségügyi határérték alá zuhant), lehessen hozzá sört inni (ezekben a forró nyári napokban a kiszáradás is valós fenyegetés), szóval nem volt könnyű dolgom. A polcokon való matatás közben (lengyel halkonzerv, román májpástétom, észt mentás méz – egyik sem az igazi), szinte megbújva a dobozos csicseriborsó és a pácolt mókuscombok mögött egyszer csak a kezembe került egy befőttesüveg, telistele házas, előfőzött csigával, amit két éve még Baszkföldön vettünk. Ez lesz az! – örvendeztem. Csigás omlett!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Nagy Csigaművelet 1.0

A jómúltkorában (Franciaország kapcsán) már írtunk a csigákról, illetve a csigaevésről, de meggyőződéssel vallom, hogy egy kajáról igazán hitelesen csak úgy lehet nyilatkozni, ha az ember legalább megpróbálja azt saját kezűleg elkészíteni. A jelenlegi forró nyár egyik záporos-zivataros napját követő háztáji csigainvázió tökéletes alkalmat biztosított arra, hogy régóta dédelgetett tervem (a saját csiga elkészítése a kezdetektől a végéig) konkrétumai is körvonalazódjanak.

A most következő poszt írott része és képanyaga alkalmas arra, hogy sértse egyesek érzékenységét, ezért csak az kattintson a lenti “Folytatás” linkre, aki úgy érzi, hogy valóban kíváncsi a csigaelőkészítés kulisszatitkaira, s elég erős lelkileg ahhoz, hogy ennek dokumentálását végig is nézze.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Tavaszi vacsora

Milyen is legyen egy április közepi, alig-húsvét-utáni vacsora, ha vendégeket hív az ember??

Hát esetemben legyen benne bárány mindenképpen, és friss zöldek. Előételnek is a húsvétra visszahajazó házi füstölt sonka és kecske ‘telemea’ (sóstúró) tűnt adekvátnak.

Bár a sütemények meg a sütés nem az én asztalom, de most szerettem volna valami kis könnyű desszertet, és lett is: 10 perces, mégis mutatós és nagyon finom!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Főtt nyelv

Hát ez aztán egyszerű lesz – ígérem -, mint a barlangrajz. Nincs olyan ember, aki ne tudná elkészíteni. Finom, olcsó; mi kellhet még? Napjainkban, a mindenféle, ismeretlen összetételű felvágottak korában, amikor egy virsli vagy szalámi eredeti alkotóelemei olyan homályba burkolóznak, mint a Coca-Cola receptje, egy színtiszta, azonosítható húsdarabot az asztalunkon, majd a tányérunkon tudni: kész felüdülés. A dolog lényege: veszünk nyers sertésnyelvet, megfőzzük, majd – melegen vagy hidegen – megesszük.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Édeskömény – egyszerűen!

Visszatérő élményem, hogy a szüpermárséban, amikor avokádót, édesköményt vagy valami hasonlóan “egzotikus” növényt veszek, akkor a kasszás megkérdezi, hogy ezekből melyik melyik, a sorban mögöttem állók pedig – a bátrabbja – kíváncsiskodnak, hogy vajh mit csinálok én ezzel?

Ilyenkor lehetőségem van, hogy igazi népnevelőnek érezhessem magam, amit semmi pénzért ki nem hagynék! Úgyhogy már többször tartottam kiselőadást a római saláta, ruccola, zellerszár, stb., stb. felhasználási módjáról – és hogy a gyorsított tempójú receptátadás sikeres volt, azt onnan lehet tudni, hogy a hátrébb lévők is odagyűltek, és senki nem reklamált, hogy most miért áll a sor?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Húsvét – Báránysültek

Nagyszombat van, a passió napja elmúlt, elvileg már böjtölni sem kell, ráadásul átlapoztam a vonatkozó liturgikus írásokat, és sehol nem találtam olyan tiltást, mely szerint a mai napon ne lenne szabad recepteket ismertetni, illetve roppant gusztusos fotókat bemutatni.  A szinoptikus evangéliumok utalásai szerint a Mester és tanítványai az utolsó vacsora alkalmából húst is fogyasztottak, méghozzá áldozati bárányt (csattanós válasz azoknak, akik Krisztus vegetariánusi elkötelezettségét feszegették!). Húsvéti sorozatunkat stílszerűen mi is igazi báránnyal fejezzük be.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Húsvét – Töltött bárányeleje

Ézsaiás próféta biztosan nem tartozik napjaink legolvasottabb szerzői közé, de nagyhéten adjuk meg neki, ami az övé; látomásában – többek között – a következőket vizionálja:

És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;

(Ézsaiás, 11-6)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Húsvét – Bárányfej-leves

Kevés szívszorítóbb látványt tudok elképzelni, mint amikor egy szomorú szemű bárányfej néz rám egy – fortyogó levet tartalmazó – fazékból. A ponty is képes lelkiismeretfurdalást hozni az emberre, amikor kipislog a lakótelepi fürdőkádból, vagy amikor egy utolsó szemkontaktust próbál létesíteni a fejét levágni szándékozóval, de mindez eltörpül a húsvéti áldozati bárány tekintete mellett; az emlősök valahogy szívhezszólóbban tudnak nézni a halál küszöbén.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Húsvét – Drob, kavurma, krézli

Nagycsütörtök van. Az elvárt ájtatosságon túlmutató módon folytatódik a BlogRepublik húsvéti gasztronómiai versenyfutása a gyomorsavval, a gyarapodó kilókkal és a röppenő idővel: túl vagyunk a barkaszentelésen, és remélhetőleg a kisbárány torkát is átvágta már egy bevállalós szomszéd vagy egy kicsit alkoholista juhász.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Húsvét – Vérengzés és rántotthús

Akik elolvasták, sőt: maradandó lelki károsodások nélkül túl is élték az ártatlan kisbárányok legyilkolászásáról szóló előző posztot, azok számára már semmilyen megrázkódtatást nem jelenthet a következő egyszerű paraszti fogás.

Az elolvasása, legalábbis:)

De ahhoz sem kell Drakulának lenni, hogy megegyük; a véres hurkában ugyanúgy vér van, csak kevésbé tudatosítjuk magunkban. Arra azért figyeljünk, hogy ha vérre fáj a fogunk, akkor az legyen nagyon-nagyon friss! És ezt nem poénból mondom!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Húsvét – A bárányok hallgatnak

Kedves olvasóink! Nagyhéti ünnepi sorozatunk következik, amit – valódi családi vállalkozásként – hárman jegyzünk: Ildikó néni (aki Bárányi Sanya) adja az alapanyagot és a receptek jelentős részét, Csuri a fotókat, valamint a saját receptjeit, Té pedig… mit is ad Té? Szóval ő is megpróbál hozzátenni valamit a közöshöz, maradjunk ennyiben.

Az első részben a majdani báránysült alapanyagát, magát a bárányt, s annak erdélyi/partiumi előkészítését vesszük górcső alá. Hiszen mi is lehet ezen a csodálatos tavaszi napon felemelőbb téma, mint ártatlan bárányok lemészárlásáról írni? Té hiányolja ugyan a realista fotókat, de Csuri szerint borzasztó lenne. Sebaj, kitartás: legközelebb (mondjuk disznóvágásos időszakra) lesznek véres felvételek is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kacsamáj – egyszerűen

A külföldi gasztrobarangolásokat most egy poszt erejéig megszakítjuk azért, hogy ismét egy gyors, egyszerű(en elkészíthető) kaját ajánljunk megtisztelő figyelmetekbe.

Kacsamáj, kifejezetten faxnik nélkül. Bármikor elkészíthető, amikor  a közérzeteteket egy ínyenc kajával is fel akarjátok dobni.

Szögezzük le mindjárt az elején, hogy persze libamáj is lehet, de mindkettőből a hízott/tömött fajtára gondolok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Avokádókrém 1.0

Avokádót már mindenki látott, mert az utóbbi években már minden nagyobb áruházláncban kapható.

Már maga az elnevezés is megér egy misét, hiszen (minden előzetes várakozás ellenére) semmi köze az újlatin ügyvédekhez (olaszul avvocato, spanyolul abogado, portugálul advogado, franciául és románul avocat), annál inkább a hím nemzőapparátus egy részéhez.

Ja, ezek után biztos még mindig van, aki ügyvédekre asszociál, úgyhogy pontosítok, mert nem arra a nemzőapparátusi részre gondoltam.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Pulykakakashere-pörkölt

Aki megadja a biztos választ arra, hogy a címbeli szavakat mennyire kell egybe-, illetve különírni, legközelebb kap kóstolót belőle!!
Tippjeim nekem is vannak, de olyan megoldást várok, amelyet az Akadémia is elfogad!
Addig is maradjunk annyiban, hogy hímnemű pulyka heréjéből készített pörköltről van szó, és – egészen véletlenül nem külföldön ettük, hanem idehaza, sőt: én készítettem el! Egy kattintás ide a folytatáshoz….