Virtigli európai tea

Észrevettétek már, hogy egyre több olyan ételt-italt fogyasztunk el, amelynek a származásáról elképzelésünk sincs? Most nem arra gondolok, ami természetes módon beugrik mindenkinek, nevezetesen hogy jó lenne tudni melyik almaligetből származik az almám, hanem arról, hogy jó lenne tudni, hogy amit eszem-iszom az fán terem, vagy a földön, és valaminek a gyümölcse vagy a gyökere?
Most tedd a kezed a szívedre, és valld be: nem biztos hogy kapásból megmondod hogy néz ki az ananászfa – hoppá! lehet hogy nem is fa??? – vagy hogy a a kiwi, avokádó bokron terem vagy hol is…? Tisztán előtted van a kávé, kakaó vagy tea akkor, amikor még csak valaminek a termése? Vagy levele. Vagy mi…. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az azori vörös tonhal

A Csurtuson áradoztam épp a napokban gyönyörű szálláshelyünkről, amely az Azori-szigetek legnagyobbikán, São Miguelen, Furnas város és az azonos nevű tó mellett volt.

A Furnas Lake Villas-i apartmanunkban a teljesen felszerelt szuper kis konyhában egyik este „főzésre” adtuk a fejünket.

Történt ugyanis, hogy bementünk egy relatíve nagyobb szupermarketbe (de azért ne tecsó meg ósan méretűre gondoljatok), ahol T. meglátott a halas pulton egy adag gyönyörű, friss, vörös tonhalat…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni az Azori-szigeteken – a tremoço

Aki járt már portugál, olasz, török és más mediterrán országok piacain, szabadtéri vásárokon, vagy simán csak itteni kisebb települések különböző társas eseményein, feltűnhetett neki a következő látvány: utcai árusok tucatjai kínálnak furcsa, sárgás színű, leginkább túlméretezett csicseriborsóhoz hasonló, enyhén sós vízben ázó bogyókat, helyre kis műanyag lavórokból vagy vödrökből. Mi ezt az izét az Azori-szigeteken próbáltuk ki. Hogy milyen eredménnyel, az alábbiakban olvashatjátok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….