Enni Izlandon – a perzselt birkafej

Olvasóink már eddig is észrevehették, hogy jelen blog szerzőinek gasztronómiai érdeklődési körében kiemelkedő helyet foglal el a juh (birka, bárány, jerke, satöbbi). Nem tudom, mi lehet ennek a magyarázata, de nem tartom kizártnak, hogy a birkahús szeretetére egy alapos családfakutatás talán rá tudna világítani; a múltban biztosan volt valami kun vagy belső-ázsiai ág, melynek génjei azért felelősek, hogy bárhová megyünk, rábukkanunk egy ízletes, egykoron bégető falatra.

Ma az izlandiak egyik hagyományos csemegéjéről, a perzselt birkafejről írunk. Többek számára talán sokkoló képek és szövegek következnek, amelyek alkalmasak a köznyugalom megzavarására és riadalomkeltésre. A gyengébb gyomrúak ne étkezés előtt olvassák!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Albániában – a bárány

Sokan kérdezték már eddig, hogy mikor következnek az albániai gasztroposztok, elvégre egy dolog a velünk született kultúrszomj meg a közlekedési betyárságok, de az emberi léleknek igazán fontos dolgok a szájüreg és a gyomor között történnek (a beleket most hagyjuk, elvégre széplelkek lennénk, vagy mi a fene).

Szóval köszöntsük együtt a Gasztroutazások első albán kajaposztját, amely nem is szólhat másról, mint a más helyeken általunk is megénekelt bárányról. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ürücomb, keresztes módra

A múltkoriban egy régi kedves ismerős (Viki bácsi – hallani fogtok még róla) megörvendeztetett bennünket egy speckó recepttel.

Ennek az a különlegessége, hogy úgy nyolc-kilencszáz éves lehet és a keresztes lovagok egyik kedvenc fogásának elkészítését mutatja be (kivéve a zöldbabot, gondolom). Mivel világéletemben szerettem a kihívásokat (nem csak a gasztronómiaiakat…), úgy gondoltam: kipróbálom. Ezt olvashatjátok (és nézhetitek meg) a kattintás után.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….