Továbbra is Csuri beszél!

Mit lehet/érdemes enni Izraelben? Van-e olyan, hogy izraeli konyha?

Nos, ahogy az ország maga észveszejtően multikulti, amit én egyébként hallatlanul élveztem, ugyanúgy a konyha is sokszínű – mi mást tehetne?? Keverednek itt a keleti ízek (ezek eléggé meghatározó módon) a közép-európai hagyományokkal, egyre inkább az orosz kulináris szokásokkal, és akkor az egészet tessenek mégiscsak egy mediterrán fílingbe oltva elképzelni, már csak az éghajlat adottságainak megfelelő alapanyagok miatt is.

Ma egy olyan kombinációról írok, ami a nagyon egyszerű ételek kategóriája, de nekem ez lett a kedvencem. A húsimádókat lelombozom: nincs benne hús, egy szem se! (Nem-nem, a birkaszemet állítólag a beduinok tartják csemegének, most nem erre a szemre céloztam…)

Amikor Tiborenkó barátunk családja fogta magát és úgy jó 25 éve Temesvárról kivándorolt Izraelbe (Té hozzáfűzése: ekkor sajnáltam egy kicsit, hogy nem vagyunk zsidók…), és leveleket írt nekem – papíron! és postán küldte el. De, esküszöm hogy létezett ilyen; igaz, a múlt században… – szóval egyik első levelében beszámolt róla, hogy megkóstolta a keleten olyannyira híres humuszt.

Még mielőtt valaki félreértené: nem arról van szó, hogy evett egy marék földet, á lá Száz év magány, mert ez a humusz csicseriborsóból készült püré.

Íme Tiborovics sommás jellemzése a csemegéről: olyan, mintha a frissen vakolt falat nyalogatnád. Ízre és állagra is.

Nos kérem, ez a megállapítás nem nélkülözi a rosszindulatot, ráadásul pontatlan is. Hadd egészítsem ki: frissen vakolt fal, fűszeres olivaolajjal beeresztve – ez már találó, és persze korrekt is.

Az asztalodra kerülve valahogy így fog kinézni az izé:

Ez egy arab cucc, és ők valami megmagyarázhatatlan okból így preparálják: kikenik a tányér falára, a közepén látható mélyedésbe a darált szezámmagból és olivaolajból, valamint citromléből készült tehina (vagy tahina, esetleg tahini) kerül, no meg csili, petrezselyem, további szezámmagok, fenyőmag, vagy ami eszükbe jut (az olaj kötelező elem, a fűszerezést lehet variálni).

A fenti képpel lebuktam, mert ebben az esetben a jeruzsálemi bazár hangulatos vendéglőjében nem csak humuszt ettünk salátákkal, hanem gyrost is, amit persze ott valami más névvel illetnek, de most sehogy nem jut eszembe.

Majd az okosok megírják.

Szóval a kis húscafat nem tartozék, hanem én potyogtattam bele.

A humuszt pitával kell/ajánlott enni; ezt már itthon is mindenki ismeri, az egyre elterjedtebb arab és török (gyors)éttermeknek köszönhetően. Megnyugtatásul mondom, hogy az itthon kapható pita fix olyan, mint amit ott ettünk.

A pitával kell mártogatni a humuszt, és felcsipegetni hozzá a többi összetevőt is (elvileg evőeszköz nem is kell).

A bazárban összetevőként a fenti salátaválaszték szolgált.

Ha már a humuszról, illetve a csicseriborsóról beszélünk, álljon itt Sanya (vagyis az édeasanyám) hozzáadott értéke a témához:

Valaha „lóborsó” néven még a Székelyföldön is termesztették. Sokkal nagyobbak a szemei, mint a rendes borsóé és a felülete höpörcseges, rücskös, száradás után sárgás színű. Sokkal nehezebben puhul meg főzéskor, mint a rendes borsó. Az arabok kedvenc eledeléhez, a kuszkuszhoz így egészben főve használják, fontos mellékszereplőként.

Előáztatás után is legalább két órát kell főzni és csak utána szabad megsózni! Íze a mogyoró és a borsó között keresendő, nagyon finom!

De püré készítéshez valószínű hántolni kell ezt is, akár a sárgaborsót. Mert a főtt csicseriborsó héja ugyan lejön, de kötve hiszem, hogy szemenként megbügyörgetnék a pürévé zúzás előtt. Ezt nem tudom, hogyan csinálják technikailag, az Izraelben élők kiokosíthatnának.

Tudom ellenben, hogy a Ceausescu Romániájában ebből készült a babkávét pótló, úgynevezett „nechezol” (nyerítős) őrlet. Na, az viszont nem embernek való…
Norka barátnőm eképpen nyilatkozik a humuszró és ennek otthoni elkészítési módjáról:

Este beáztatod egy éjszakára a nem sok, mondjuk úgy 25 deka csicseriborsót (simán lehet kapni pl. a Corában is, de apukám is termel az Alföldön, méghozzá biót, de hát ez legyen az én titkom). Aztán leöntöd reggel, elkezded főzni és ha megpuhult, jól kikevered tahinivel (szezámkrém, szintén kapható már sok helyen, egy üveg nagyon sokáig elég), római kömény kell még bele, só, pici bors, fokhagyma, pürésíted, kész!

Tálaláshoz olívaolaj (szűz), csípős pirospaprika (szintén apukámtól, szintén bio;)), petrezselyemzöldje. Nyami.

Salátában az izraeliek nagyon ott vannak, ezt be kell ismerni (húsokban kevésbé, mondják a hozzáértők, habár mi abból is ettünk finomat).
Grilllparti is volt,  a bárányok és csirkék mellé vendéglátóink is készítettek sokféle salátát, és volt humusz is (kötelező elem!):

A baloldali szögletes fehér tálkában pedig olajban kisütött, fokhagymás, fűszeres padlizsán szeletek vannak, jelzem héjastól! Mennyei eledel – az olaszoknál is van valami hasonló (fűszerezésre más).