Inni a keltáknál – a whisky/whiskey

Elérkezettnek látjuk az időt, hogy rávilágítsunk a két kedvenc, kelta gyökerű baráti nemzetünk közötti jelentősebb különbségekre is (a vallás mellett). Csurtusék most túllépnek a közhelyszerű hasonlóságokon, mint egy mai kocsmán (khm), és megpróbálnak tiszta vizet viszkit önteni a félreértések poharába. Az ír és a skót nemzeti italok közötti eltéréseket próbáljuk érthető, emberi nyelven megfogalmazni, hiszen ezzel a tudással úgy Skóciában, mint pedig a Smaragd Szigeten villoghatunk, ájult tiszteletre késztetve szeplős barátainkat.

Lehet, kicsit unalmas lesz, de az élet másból is áll, mint mókából, kacagásból, körhintából és dobozos sörből.

Pro primo először: ami az íreknél whiskey, az a skótoknál whisky. Az árulkodó e betű olyan cezúrát jelent, ami mellett a hagyományos protestáns-katolikus szembenállás is eltörpül. A kontinensről érkezett fül számára kiejtésben nincs különbség, ezért az analfabéták ezt a pontot kihagyhatják. Mellesleg az ír uisce beatha (ejtsd: iszke bíhá) szóösszetételből eredeztethető, ami annyit tesz: az élet vize (aqua vitae ugye, latinos műveltségű barátaim…)

Pro primo másodszor: az ír italt mindig háromszor, míg skót társát csupán kétszer párolják le (na jó, néha ezt is háromszor).

  • Remélem, mindenki nevetett a pro primo másodszor poénon!

Harmadszor: a skótok az árpát kicsíráztatják, majd az árpacsírát megaszalják (hölgyeim és uraim: ez a maláta!); az írek hagyományosan keverik a nyers árpát és a kicsírázottat, s ezt a kevercset használják alapanyagnak, többek között azért, mert annó a malátára extra adót vetettek ki a… na kik? Igen, az angolok védték így a saját (és a velük legalább vallásilag egy platformon álló skót) szeszt. A skót ital tehát tiszta malátából készül, az ír pedig csak részben.

Negyedszer: a skótok tőzegfüstön aszalják a kicsírázott árpát – ez adja a tipikus „scotch” ízt, ami a pohárba tett, szobahőmérsékletű, pár cseppnyi csapvízzel még jobban érezhető. Az írek a legritkább esetben használnak ilyen célra tőzeget – sima hővel, esetleg  faforgács-égetéssel aszalnak.

Ötödször: a skótok két évig, az írek legalább háromig érlelik (általában tölgyből készült) fahordóban  a terméket.

Hatodszor: az írek a három lepárlási fázist jól elkülönítik egymástól (ez a lépcsőzetes desztillálás,
amelyhez hatalmas rézedényeket használnak). A skótok (mivel pár száz évvel később kezdték az ipart) a korszerűbb, úgynevezett folyamatos lepárlási technológiával dolgoznak.

Az amerikaiak
is használják a whiskey elnevezést, de az ő italaik már rozsból és esetenként kukoricából is készülnek –  ez olyan lehet az íreknek és a skótoknak, mint nekem a szójalisztből készített fasírt, vagy a tofu-paprikás.

Mostanra és erről röviden ennyi. Ha lesz időm, egy-két komolyabb márkával külön is foglalkozni fogok.

Azt tudjuk, hogy ízlések és pofonok, de azért elmondom, hogy ha fővesztés terhe mellett választanom kéne, akkor hosszas gondolkodás és kóstolgatás után sem igazán tudnék dönteni egy skót 30 éves Laphroaig, illetve egy ír 21 éves, fekete cimkés Bushmills Malt között. Ez utóbbit az utolsó két évben a 21-ből  olyan hordóban érlelik, amelyben azelőtt madeirai bor volt.

Sláinte! (ejtsd: szlóncse!) – írül „egészségedre!”
Sláinthe! (ejtsd: szlannse!) – skótul ugyanaz.

6 hozzászólás

 1. Professor Pizka — 2011-06-27 23:06 

hát bizony én meg az a szentségtörő vagyok, aki az amerikait is megissza. Horribile dictu…jég nélkül. Régi vesszőparipám, hogy az amerikai sör is iható, csak az embernek meg kell győzni magát előtte: ez nem sör, hanem szép magyar bikfával: sör jellegű ital.

 2. tib0ru — 2011-07-13 16:35 

Ha a tej helyett „reggeli ital” nevű műizét árusítanak, az amerikai sör lehetne „esti ital” – és akkor nem lenne vele semmi baj.

De hogy pl. a Bud Light-ot ugyanúgy sörnek hívják, mint mondjuk a Pilsner Urquellt vagy a Köstritzert…

 3. safranek — 2011-08-25 09:59 

A whiskey as semmi! Próbáljátok ki Potcheen-t!

A Laphroaigh-hoz volt szerencsém, tényleg jó!

 4. tiboru — 2012-04-11 16:10 

Jajj, a potcheen (poitín) naggggyon durva… Én krumpliból készültet próbáltam, és hát örök élmény maradt :-)

 5. almoragh — 2012-04-10 18:53 

No, csak rászántam magam a regisztrációra:)

Nagyon helyes, whiskyt vagy whiskeyt csakis a keltáktól! Eddigi tapasztalataim szerint a 12 éves Ballantines kitűnő (ebben éreztem eddig leginkább a füstös-tőzeges ízt), talán még nem is hozzáférhetetlenül drága. A 10 éves Bushmillst még nem mertem kibontani, mert hát igen gyorsan párolog.

Nem tudom, hogy igaz-e, és már azt sem, hogy honnan vettem, de úgy hallottam, hogy az írek az araboktól lesték el a whiskeykészítés alapjait: döbbenten látták, hogy ezek a pogány népek igazán megfontolatlan módon valami parfümöt készítenek a lepárlással, és eszükbe jutott, hogy ezt bizony lehetne valami egész másra is használni.
Úgy tűnik, hogy az írek már a whiskey előtt is nagy piások lehettek, mert nem hiszem, hogy akár egy pillanatra is felmerült volna bennük az, hogy ők is valami kencét csináljanak a lepárlóval.

 6. tiboru — 2012-04-11 16:10 

Ezt az arabos dolgot nem hallottam, de szerintem az írek kikérnék maguknak :-)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.