A Csurtusblogon már olvashattatok pár posztot a madeirai utazásunkról (megnyugtatásul: lesz még több is!), s itt, a Gasztroutazásokon is volt már szó a portugál, illetve a madeirai ételekről, italokról.

Most a sziget fővárosának, Funchalnak a legnagyobb piacáról, a  Mercado dos Lavradores (munkások piaca?) pár szó és kép. Ez utóbbiak egy részét a netről vettük kölcsön, mert a saját fotóinkat tartalmazó egyik lemezünk szőrén-szálán eltűnt; biztos a gaz konkurencia mocskos keze van a dologban.

Először is: nagyon zsúfolt és ugyanakkor megmaradt elég hangulatosnak. Picit emlékeztet a Vámház körúti Vásárcsarnokra (ez is a város szívében van), csak sokkal színesebb, nyüzsgőbb és barátságosabb. A halpiaci részéről már beszéltünk, illetve bemutattuk az elriasztó fotók egy részét a lefejezett abroncshalakról, hátramaradt tehát a virág- és a zöldség/gyümölcs rész.

A virágok (amelyekről szerintem Csuri egy külön posztot fog írni, ha majd kap egy kis levegőt a munkahelyi elfoglaltságai mellett) tényleg olyan sokszínűek és változatosak, amennyire ez egy szubtrópusi (?) éghajlatú sziget flórájától elvárható. A papagájvirágnak nevezett sztrelícia (strelitzia) viszi a prímet. Mellesleg az egyik legnehezebben kicsírázó magja van: hoztam haza pár darabot, beáztattam egy hétre (ahogyan azt a virágárus javasolta), majd elvetettem finom komposztos földbe (jelentem: a komposzt is saját gyártású!), de több hónapig (!) semmi jelét nem adta annak, hogy a cserépből bármi ki is akarna kelni. Aztán úgy egy fél év elteltével jelentek meg a kis hajtások. Most van vagy hat (különböző méretű) papagájnövényem. Azért nem írok papagájvirágot, mert az eltelt három év alatt egyik sem hozott egyetlen virágot sem… Ha valakinek van valami ötlete, hogy mit kellett volna másképpen csinálni, örömmel olvasnám.

A virágárus-lányok hagyományos népviseletben kínálják a portékát.

(A lány szót azért óvatosan használnám, tudniillik ahogy elnéztem, a legifjabb virágárus is elrúgta már az ötvenet. A fiatalok – gondolom – zárdában voltak, vagy éppen fáradalmaikat pihenték ki valamelyik helyi éjszakai bárban eltöltött dolgos éjszaka után. Több verzió hirtelen nem jut eszembe).

Csuri szeretett volna vágott virágot is hazahozni, de végül is sikerült józan belátásra bírnom. A felelősség az enyém, viszem a balhét, hogy hülyeségnek tituláltam 4 ezer kilométerről virágot hozni, kétszer átszállni vele különböző reptereken, hogy aztán két nap múlva kidobjuk őket. Mea cupla, mea maxima culpa.

Pár kép a helyi zöldség/gyümölcs-maffia ármánykodásairól.

A gyümölcsökről is volt már poszt, úgyhogy most már tényleg csak egy-két fotó, mert szerintem minden további szó felesleges.