No, nem azt állítom, hogy minden nap ilyet eszünk (sajnos), de ma már ez sem olyan elérhetetlen.
Bár…. a mellékelt képen látható alapanyagból csak az alma hazai, a lazacszeleteket az apukám hozta annó Svédországból, ahol horgászni járt.
Ezt azért nem ő halászta, de stílusos vásárfia egy horgászás után, nem?

Valami nagyon egyszerűt és gyorsat akartam, ugyanakkor nem készültem rá. Itt volt adottként a lazac, megnéztem hát, mit találok még a házban, ami passzolhat hozzá.
Almát és vörös cikóriát találtam; gondoltam, ez pont jó lesz.

Az almát olívaolajban megsütögettem egy kicsit (hogy multikulti legyen a dolog, albán olívaolajat használtam, amit a tiranai piacon vettem egy nénitől másfél literes műanyag vizespalackban, és kicsit opálos volt, mert házi készítésű, de kiváló ízű!!!)

Amikor pirosra sült, megfonnyasztottam a csíkokra vágott vörös cikóriát az olajban.

Nem tudom ezt ismeritek-e? Nagyjából olyan, mint egy fej vöröskáposzta, de csak a színe miatt, meg ez nem olyan lilás, inkább bordó. A szerkezete meg olyasmi, mint a jégsalátáé, tehát nem olyan tömött a fej, mint egy káposzta esetében. A TV-ben hallottam hogy vörös cikóriaként emlegetik.
Salátának nagyon jó, de magában eléggé kesernyés. Sózás és ecetezés után ha hagyjuk állni, akkor csökken a keserű íz. Én nyersen más salátafajtákkal keverve szoktam használni.
Megfonnyasztva egy kis olajon viszont ilyen:

Na akkor megvagyunk a körettel.

Jöhet a lazac. Nem fogjátok kitalálni: megsütöttem tök natúr egy kis forró olívaolajban….

Az alma édeskés, a vörös cikória kesernyés, kell még egy pár citromszelet a savanyú ízhatáshoz.

Fűszerként minimális só, kevés őrölt tarkabors, és szárított zsálya került rá, de csak szordínósan.
A citromszeleteket a hal kiszedése után még kicsit megsütöttem:

Majd a citromot és a fűszeres sült olajat ráborítottam a halszeletekre.
Íme a végeredmény:

Nos kedves olvasók,
hamut szórva a fejemre belátom, hogy ezek biza nem olyan mesterszakács életművébe illő fogások, amelyeket néha a TV-ben láthattok. Nem kell hozzá ezerféle alapanyag, nem készítünk hozzá egy iszonyú komplikált szószt, amelyből aztán 3 cseppel összemocskoljuk a tányért, és még a képek sem tökéletesek, hiszen kispriccelt az olaj, jesszuska!!! És nem töröltük le gondosan szalvétával fényképezés előtt…. ójaj.
Ez itten kérem maga az élet, akarom mondani étel, úgy, ahogy az egy átlagos konyhában, gyorsan, különösebb faxnik nélkül elkészül.
Nem kell szakácsdiploma hozzá, és nem emészt fel egy fél napot.

De mindezek ellenére, nagyon finom volt, higgyétek el!