Inni Franciaországban – a beaujolais

Minden év novemberének harmadik csütörtökjén furcsa hangulat lesz úrrá a francia lakosság 80 százalékán. A tömeg a kocsmák, kávézók és éttermek környékén lófrál, s fél szemmel folyton az órát lesi.

18:00:00-kor kipattannak a félig lecsukódott szemek, megfeszülnek az izmok és mindenki az első, útjába eső vendéglátóipari helyiség felé veszi útját, ahol a kirakatokban, ajtókon, ablakokon, kézzel írva, avagy előre elkészített és kinyomtatott, százszínű plakáton  18:00:05-kor máris millió helyszínen olvasható a felirat:

Le Beaujolais Nouveau est arrivé!

Vagyis: az új Beaujolais megérkezett! 

(Ejtsd: bozsolé)

A Beaujolais borvidék kis kék téglalapként látható ezen a térképen itt alul, Lyontól északra. Ott készül az az eredet- és elnevezés-védett könnyű bor, amit újborként a fenti dátumhoz kötve kezdenek  forgalmazni (nemcsak Franciaországban, hanem szerte a világon, ahol az emberek fölös energiáik egy részét – megmagyarázhatatlan módon – civilizált poharazás közben vezetik le, nem egymás anyázásával, névtelen levelek irkálásával és a szomszéd kecskéjének megmérgezésével).

A műfaj tőlünk sem idegen; ha nem csalódom, ezt a típusú újbort Szent Márton boraként népszerűsíti egyik-másik hírneves borászunk. A nagy különbség az, hogy míg Franciahonban a beaujolais az egyik legolcsóbb borok egyike (a frisset amúgy is csak február-márciusig lehet fogyasztani; a többéves b. már hőkezelt, mindenféle állományjavítóval feldúsított), míg nálunk bizony megkérik az árát.

Szóval egy pohár ebből az újborból még a puccos Szajna-parti éttermekben sem kerül többe 1,5-2 eurónál, de – mivel a beaujolais alapjában véve plebejus és republikánus bor -, kiskocsmában kell inni, ahol a tipikusan szemtelen francia pincérek utánozhatatlan gesztusokkal adják a vendég tudtára: barátom, mindketten a Köztársaság egyenjogú polgárai vagyunk, nehogy azt hidd, hogy ki fogom nyalni a hónod alját csak azért, mert betértél ide!

(Néha idehaza is lehet kapni, ha tényleg nouveau (új), akkor érdemes kipróbálni: könnyű, enyhén fűszeres, picit tán még szénsavas is; nekünk az egyik kedvencünk. Egy-két-három éves b.-t ne vegyünk; nem lesz bajunk tőle, de pont az hiányzik belőle, amitől különleges). A friss b-t tartalmazó üvegek címkéi szintén megérnek egy misét: elképesztően változatos, színes, könnyed, játékos, fantáziadús ilyenek születnek; természetesen az igényesebb gazdák minden évben újat terveztetnek.

A beaujolais ab start vörös (NAGYON ritkán fehér), de nem az a mélybíbor, hanem inkább olyan sötétrozés. És az Isten szerelmére: nehogy szobahőmérsékleten igyátok! Hűtsétek be bátran, bármit mondanak is a sznobok a vörösborokról!

Ha a bordói A nyomorultak, a beaujolais egy Villon-ballada. Ha a bordói a Versailles-i kastély, a beaujolais egy hangulatos kiskocsma a Quartier Latin-ben.

Amennyiben november közepén jártok Franciaországban, ne hagyjátok ki a beaujolais-ünnepet!

És hogy a franciák még a saját nemzeti mottójukon is tudnak viccelődni, ha olyan hangulatban vannak, ez a falfirka műalkotás is bizonyítja: Santé!

2 hozzászólás

 1. zigzag — 2012-11-15 21:27 

Végre valami igazán fontos téma! :)

 Visszajelzés2. 2012. november 27. | Bibó utazós blogja — 2015-02-09 08:38 

[…] volna. Hétfőn söröztem. Kedd szlovák nemzeti nap, szerdára nem emlékszem, csütörtökön Beaujolais Nouveau –t kóstoltam, pénteken meg indultam haza. Na, csak össze tudtam rakni. Szóval, igazán […]

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.