Kacsamáj – egyszerűen

A külföldi gasztrobarangolásokat most egy poszt erejéig megszakítjuk azért, hogy ismét egy gyors, egyszerű(en elkészíthető) kaját ajánljunk megtisztelő figyelmetekbe.

Kacsamáj, kifejezetten faxnik nélkül. Bármikor elkészíthető, amikor  a közérzeteteket egy ínyenc kajával is fel akarjátok dobni.

Szögezzük le mindjárt az elején, hogy persze libamáj is lehet, de mindkettőből a hízott/tömött fajtára gondolok.

Kinézetele ilyesmiforma:
Amint látjuk, az alapanyagok sora a libazsírral bővül – hiszen ezt aztán tényleg nem lehet (nem szabad!) olajban kisütni. Én kizárólag olajjal főzök, de ehhez még szerintem is saját zsír kell – szóljon az, aki  ezzel nem ért egyet!
Felszeleteltem a kacsamájat, ujjnyinál is vastagabb szeletekre, majd egy kis felolvasztott és felforrósított libazsírban megsütöttem hirtelen. Fűszerezésként egy egészen kevés frissen őrölt tarkabors, de még ez is mehet a végén.

Akik olvassák ezt a blogot, azok tudják, hogy döglök a fűszerekért. Ennek fényében remélem még hitelesebb, amit most mondok: erre nem kell semmi! Evéskor egy kis bors és só, slussz! A finom kis gasztroperverzió, ami tőlem szintén megszokott, a köretekben lakozik.

Mai ajánlatom: aszaltszilvát felvagdosunk apróra és beáztatjuk konyakba (lehetőleg már egy nappal előbb, hogy jól megszívja magát…). Ezen kívül almát és édesköményt sütöttem köretként.

Az almát ujjnyinál vastagabb szeletekre, az édesköményt valamivel vékonyabbra vágtam, és a sült zsír egy részében minden vacakolás nélkül megsütöttem. Nem kell teljesen megpuhítani, de ne is maradjon kemény – okosabb tanácsot nem bíííírok adni hozzá.

Amikor a köret megfelelő, akkor szalvétára szedjük ki, ami a zsír nagy részét felitatja. A májjal ezt nem tettem meg, elvégre valamit mártogatni is kell, nem igaz? Az összerendezés már csak a tányéron történik meg: egy pár szelet kacsamáj, mellé a sült alma és édeskömény, az egészet pedig meglocsoljuk a konyakos szilvadarabokkal, és az sem baj, ha pár kiskanálnyi konyak kerül öntetként az étekre.

Fűszerként só és őrölt tarkabors, slussz. Szerintem isteni! Mi finom magos kenyeret ettünk hozzá, de persze a frissen kevert krumplipüré is nagyon jól passzolt volna. Ami ízben még harmonizál a dologhoz, az a dió.

Lehetett volna a körettel együtt sütni, vagy sózottan pörkölni és azt adni mellé, de a diós barnakenyér is jó kiegészítő lehet. Nem túl gyakorlott szakácsoknak sem több, mint 20 perc az egész, és nem igazán lehet elrontani! Jó étvágyat hozzá!

1 hozzászólás

 1. Alcanis Ivennil — 2011-04-24 22:05 

Nyamm… mára kinézetétől megéheztem.

Én vajban szoktam sütni, de zsír is igen jó, lényeg, hogy utána meg lehessen vele locsolni.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.