Enni Portugáliában – a bolo

Tipikus madeirai sütemény a bolo de mel, vagyis a cukornád-mézzel készített, helyi érdekű kalács. Hogy őszinte legyek, nem egy nagy durranás. Az általunk megszokott, hasonló cuccoktól abban különbözik, hogy nem egy légies, szivacsos, könnyű testű édesség, hanem igenis jó nehéz, sűrű, kiadós és nagyon laktató. És persze elképesztően tartós: hónapokon keresztül eláll, gyakorlatilag változatlanul megőrizve élvezeti értékét (már ha van neki olyan). A bolóra mandula és/vagy dió és/vagy mogyoró szórandó, gazdagon.

A bolo eredetileg karácsonyi sütemény volt; december nyolcadikán kellett elkészíteni, majd jó két hétig pihentették, de ha a háziasszony előrelátó volt (és talpraesetten el tudott dugni a gyerekek elől  egy-két adagot), az sem ment ritkaságszámba, hogy egyéves bolót ettek Szenteste – mint említettem, ragyogóan eláll, akár egy évet is.
Még egy érdekesség: a helyi hagyomány szerint a bolot sem késsel, sem más szerszámmal vagy eszközzel vágni nem engedélyezett; kizárólag törni szabad. A tiltott szeleteléssel együtt járó joghátrányról vagy egyéb negatív következményről nem szól a fáma, de feltételezem, hogy minimum a katolikus anyaszentegyházból történő kiátkozást von maga után.

(Most persze logikusnak tűnne a megjegyzés: megint a más vallásúak, meg azok a beste materialisták jártak jól).

Nincs

Nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.