Édeskömény – egyszerűen!

Visszatérő élményem, hogy a szüpermárséban, amikor avokádót, édesköményt vagy valami hasonlóan “egzotikus” növényt veszek, akkor a kasszás megkérdezi, hogy ezekből melyik melyik, a sorban mögöttem állók pedig – a bátrabbja – kíváncsiskodnak, hogy vajh mit csinálok én ezzel?

Ilyenkor lehetőségem van, hogy igazi népnevelőnek érezhessem magam, amit semmi pénzért ki nem hagynék! Úgyhogy már többször tartottam kiselőadást a római saláta, ruccola, zellerszár, stb., stb. felhasználási módjáról – és hogy a gyorsított tempójú receptátadás sikeres volt, azt onnan lehet tudni, hogy a hátrébb lévők is odagyűltek, és senki nem reklamált, hogy most miért áll a sor?


Koncentráljunk ma az édesköményre, egészen pontosan a firenzei édesköményre (Foeniculum vulgare azoricum). Ő az:

Kb. így kellene kinéznie pucolás után. A gumó olyan réteges, mint a hagyma, de kétoldalról nyitott rétegek alkotják, és sokkal vastagabbak.

Talán itt látható lesz. A kicsi fokhagyma alakú izé a bébi, amelyik a legkülső (általában leharcolt, ergo eldobandó) réteg alatt lapul.

A zöldjét el ne dobjátok, esdeklek!!!

Felvágva pedig ilyen:

Hogyan használhatjuk hát ezt az izét?

Nyersen:

Mindeféle vegyes nyers salátába bele lehet vágni (a zöldet is), de azt nem javaslom, hogy csak ebből készítsetek nyersen salit. Az íze és illata kicsit köményes, ánizsos; nem is tudom, olyan meghatározhatatlan. A húsa ropogós, ress, nem szokott fásodni és nem is túlzottan rostos, vagyis kellemesen lehet nyersen rágicsálni.

Főve, párolva:

Amikor pucoválom, akkor a külső réteget – ha nagyon leharcolt – kidobom, ha nem annyira foltos, koszos, akkor így leveszem, majd csíkokra vágva befagyasztom.

Mindenféle zöldséglevesbe isteni finom betét; nagyon hamar megfő a többi zölddel együtt, ha fagyosan beledobáljuk az olajba és pároljuk pár percig.

Az édeskömény legjobb felhasználási módja azonban az, ha köretként adjuk húsokhoz.

Önmagában is meg lehet párolni; én legutóbb pont ezt tettem. Ilyenkor úgy vágom fel szeletekre, hogy a középső “torzsájából” is rajta hagyok egy kicsit, így nem esik szét csíkokra:

Kevés olajban (most éppen sok fokhagymával) pároltam; egy kis sót, elég sok fehérborsot szórtam rá.

Fokhagyma helyett lehet hagymákat is hozzátenni: lilát, vöröset, főzőhagymát (vagy semmit).

Amikor kicsit megpirult, akkor öntöttem rá száraz fehérbort (vagy jó másfél decit) és hagytam, amíg elfő róla. A hagyma egészen megpuhul, az édeskömény nem krémesedik el, de szintén puha lesz.

Az a zöldfűszernek kinéző valami, az sóska a kertből, mert éppen kéznél volt. Mehet még hozzá lestyánlevél is, vagy ruccola, spenótlevelek, és egyáltalán, ami eszünkbe jut :)

Az édeskömény ízét és illatát nehéz lenne lenyomni, úgyhogy a sóskát is inkább csak a savanykás aromáért tettem bele. És mivel nagyon sok volt egyszerre, amit megpucoltam, külön adagokban eltettem befagyasztva a levesnek és a sültek mellé valót:

A nagyobb cikkekre vagdosott verziót sült húsokhoz használom majd fel, oly módon, hogy amikor beteszem a húst a tepsibe, általában 2 csésze vizet alája öntve, akkor a tepsiben még szabadon lévő részt megtöltöm az édeskömény cikkekkel. Azok ott megfőnek, beszívják a húslevet és a húsra rakott fűszereket és valami isteni köretet képeznek majd a sülthöz.

Lehet krumplit és édesköményt, sőt még negyedbe vágott hagymákat (lila és vörös) ugyanilyen módon a sült mellé tenni, és fantasztikus köret lesz belőle.

Próbáljátok ki bátran, olyan egyszerű, mint a százas szög :)

Té kiegészítése: a “kömény” szó hallatán 100 magyar közül 80 a köménymagra gondol (amiből a köménymagleves készül). Ezért a “köménygumó”, vagy “édesköménygumó” elnevezést ajánlom, ha egyértelműsíteni szeretnétek, hogy pontosan mi után is érdeklődtök a zöldségesnél.

És még annyit, hogy Csuri fotói nagyon szépek ugyan, de látszik, hogy nem bűnügyi helyszínelő: nem tett a bűnjelek zöldségek mellé vonalzót, gyufásdobozt vagy bármi mást, amiből a méretre következtetni lehetne. Csak hogy azok is tudják, mit kell keresni, akik még nem figyeltek fel rá a polcokon: egy köménygumó jó öklömnyi is lehet, tehát egy fejlett krumpli vagy hagyma nagyságú dolgot keressetek; fix úgy néz ki, mint egy fej fokhagyma a csernobili piacról.

És tényleg nagyon finom hús mellé köretnek.

Sok hús mellé. Sok-sok hús mellé.

3 hozzászólás

 1. BombadilToma — 2011-08-30 00:01 

Tőlem is mindig megkérdezik, mit csinálok az édesköménnyel, gyömbérrel, vagy mondjuk az édesburgonyával, mikor leméretem, vagy fizetni akarok… ilyenkor én is kiselőadást tartok:)

 2. tib0ru — 2011-08-30 08:30 

Ezért vagyunk mi, gasztrobloggerek, ismeretterjesztők is, nem csak szórakoztatók :-)

Köszi a kommentet, nézz körül minálunk és gyere gyakran!

 3. GloriaMundi — 2011-09-03 20:45 

Én az édesköménnyel mag formában találkoztam, mikor a gyerekek kicsik voltak, ezt ajánlották nyugtató teának. Ez, gondolom, ugyanaz a növény lehet, nem?

Nem bűnügyi helyszínelő, de a mikrónak látszó tárgy arányai azért útmutató jellegűek :-)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.