Enni a Kaukázusban – a csurcskelá

Szögezzük le, hogy enni a Kaukázusban, az bizony élmény. A pozitív fajtából. Éppen ezért lesz még szó róla bőven. Most csak egy olyan kaját (??) mutatok meg, amihez még csak hasonlót sem láttam/kóstoltam eddig, de ha lenne itthon a piacon, szívesen enném.
Ez a csurcskelá.
Az angol útikönyvben, illetve a wikin ‘churchkhela’; az eredeti grúz, illetve örmény kifejezésekre pedig nem vállalkozom…

Ez a felszeletelt töltött kolbász pedig, amit a mellékelt képen is láttok, egy ÉDESSÉG. Na jó, nem nagyon édes, de mégiscsak desszertként kategorizálható a legjobban. Örményországban és Grúziában egyaránt nagyon népszerű és tuti, hogy mindkét náció saját találmányának tartja, amit a másik lekoppintott. Ez nem csak a csurcskelával van így, de ebbe most itt nem megyünk bele, hanem inkább megmutatom, milyenek ezek a kolbászok, amikor még nem szeleteltük fel őket. Először a jereváni piacon láttunk ilyet, aztán közértekben is felfedeztük hogy ott lógnak, és Tbiliszi utcáin is ott voltak az árusok (ez kicsit elmosódott, pardon…):

Húzom az időt, pedig sejtem hogy aki olvassa/nézi, az már kissé türelmetlenül kérdezi, hogy jóvanmá’, ott lóg, és fel lehet vágni szeletekre, de MI EZ?!
A belsejében magok vannak, ami legtöbbször mogyoró, de lehet dió is, és a magokat valami kulimász fogja össze ilyen kolbászka formájúra. A lényeg, és a különlegesség pedig pont a kulimász.
Hoztam haza belőle, és széles körben kóstoltattam. Többen birsalmasajtra tippeltek, pontosabban olyan birsalmasajtra, aminek nincs birsalma íze… Ráadásul a színe is különböző lehet, lásd fentebb.
Jó, nem húzom tovább :)
A kulimász, amely állagra teljesen jól asszociál a birsalmasajtra: sűrített szőlőmust. Ezért van fehér is, meg barnás, meg bordó színű, nyilván a különböző fajta szőlők mustjából. Szőlőtermesztésben pedig mindkét ország történelmi időkre visszamenően naggyon kiráj (mindketten elsőként készítettek bort a világon!! de tényleg…).
A másik nagy kérdés (már ha túlvagyunk a megfejtésen), hogy mi a fene az a csiriz, hogy na jó-jó, de hogy lehet a teljesen folyékony szőlőléből ezt előállítani?
Több magyarázat is volt, de végülis nem találtam senkit, aki a technológiát megvilágította volna. A wiki és az angol útikönyv (csak Lonely Planet útikönyvet találtam a Kaukázushoz, magyarul a világon semmi nincs), szóval ők azt írják: liszttel van sűrítve. Nekem gyanús, mert ízre, állagra nem olyan, sokkal inkább zselés.
Hallottam olyat is, hogy addig főzik, míg ennyire sűrű lesz. Így viszont egy ilyen kolbászkához kellene vagy 50 liter must (na jó, nemtommennyi, de túl sok!) – szóval szabad a gazda.
Aki tudja a receptet, kérjük ossza meg velünk.
A piacon természetesen mindenki adja a kóstolót, nem is lehet elutasítani; tényleg annyira kedvesek, és nincs durca, ha nem veszed meg tőlük.
Itt a fenti képen, a középső részen is lógnak még valamik, de azok nem csurcskelák. Ilyet is láttunk mindkét országban, és ha nem a kolbászkák mellett vannak kipakolva a zöldségesnél, azt hittem volna, hogy szép színes csomagolópapír.
Vettem ilyet is, naná. Így néz ki, ha nincs összegöngyölve:

Ez éppen piros, de van ilyen is mindenféle színben: fehéres, barnás, zöld, narancs… Állagra kicsit zselés, de nem megy szét, olyasmi mint egy nagy palacsinta (kb méretre is az óriáspalacsinta nagysága).
És nem, ez nem szárított/sűrített must :)
De gyümölcsből van ő is, viszont elképzelésem nincs, hogyan gyártják ezt a palacsintát a gyümölcsökből? Sőt azt sem tudom mit kezdenek vele? De kreatívan el tudom képzelni.
Fenti darab épp gránátalmából van, és jelentem: egy szem cukor sincs hozzáadva. Ez azt jelenti, hogy tökéletesen visszaadja a gránátalma fanyar, savanykás ízét, sütemény-betétként biztosan kiválóan hasznosítható.

A turistás helyek környékén volt pár néni, aki csurcskelát, szárított gyümölcsöket árult, az ilyennek pedig standard turistaként nem bírunk ellenállni. Mármint én nem bírok….

A szőlő, a gránátalma, a gyümölcsök általában és az olajos magvak nem csak ezekben az ‘édességekben’ játszanak nagy szerepet, hanem az ottani gasztronómia jelentős alkotóelemei.
Én ezekben a desszertekben azt díjaztam a legjobban, hogy nem cukrozták agyon (sőt: egyáltalán), így a gyümölcsök, magvak eredeti, saját íze érvényesült.

17 hozzászólás

 1. miamai — 2012-06-18 12:58 

Csudafinom lehet egy ilyen….
Nem lehet, hogy valami magas pektintartalmú gyümölccsel (héjastul, magostul) főzik addig, amíg nyújtható/gyurmázható masszává nem lesz? Például éppen a gránátalma ilyen, meg a birsalma is, + ribizli, áfonya, alma, körte stb. – ez mind megterem ott.
Burgonyakeményítőre, dr. Oe… féle zseléporra nem is merek gondolni. Én egyszer így készítettem diós borzselét – mindenki totálrészeg lett néhány falat után…

 2. tiboru — 2012-06-18 14:09 

Az ottani gránátalmakultuszt figyelembe véve lehet, hogy ráhibáztál ám!

 3. miamai — 2012-06-18 18:57 

Állítólag az Édenkert tiltott gyümölcse is gránátalma volt… Sok helyen pedig mind a mai napig a nőiség (értsd szex) jeképe, így akár érthető a kultusz is egy ilyen őskeresztény országban… Vajon lehet ilyen kolbászkákat itt is kapni valahol?

 4. tiboru — 2012-06-18 21:13 

Ilyesmit nem láttam egyetlen közép-európai piacon sem…

Ami pedig az Édent illeti, a grúzok szilárd meggyőződése, hogy az is ott volt valahol a környékükön :-)

 5. pobeda — 2012-07-03 16:34 

Esetleg füge, mások szerint.

 6. gloriamundi — 2012-06-18 13:35 

Hát, én is megkóstolnám ezt a szőlős izét :-) Bár sztem el vagyok rontva a cukros édességekkel, és nem érzem annyira édesnek, mint jó lenne.
Bacchus meg majd szétcsap a népek közt, és eldönti, ki volt az első bortermelő :-P

 7. almoragh — 2012-06-18 15:07 

ez a kolbászféle nemtommi is cukrozatlan? nagyon mókásan néz ki, biztosan finom is. Azok a sárga meg mindenféle, enyhén hagymafüzérre emlékeztető dolgok is olyasmik, mint a “kolbászok”, vagy az megint egy külön műfaj?

 8. csuri — 2012-06-18 16:03 

Cukrozatlan, de teljesen! nekem pont ezért jött be, pedig én is arra számítottam, hogy jóval édesebb lesz. Így tulajdonképpen nem is édes.
A hagymafüzérre emlékeztető izék pedig, szégyen ám….. de nem tudom hogy pontosan micsodák…
Mivel Örményország után még Grúzia volt soron, nem tudtunk mindenből vásárolni kicsit, nem tudtam mennyire áll el. Sejtésem, hogy a sárgákban füge van beledolgozva valami kulimászba, de nem tudom biztosan.
Vissza kell még menni, már látom….:)

 9. almoragh — 2012-06-18 20:27 

Szégyen vagy sem, megbocsátható, hogy nem egy fél piaccal a hátatokon utaztátok be még Grúziát is:)

Ezt a kolbász-mutációt viszont feltétlenül meg kell kóstolnom egyszer, eddig Örményországra még nem gondoltam különösebben sokat, de most már kötelességem is lesz kijutni, hogy megfejtsem a nemishagymák rejtélyét:)

Valahogy úgy tippelném, hogy eláll ez a holmi, ha jól látom, a piacon is csak natúr lóg, hűtés vagy ilyesmi nélkül – de a fene tudja, persze.

Ez a lapótya egyrészt egy jó szó, másrészt meg jól fest; formája alapján a palacsintaszerű felhasználáson kívül sok mindent nem tudok elképzelni vele, de már az is izgalmas lehet.

 10. csuri — 2012-06-21 15:02 

A piacokon télleg hűtés nélkül lóg, és minden jel szerint nem romlik meg, de azt észrevettem, hogy amíg hazaértünk vele, máris száradt. És ha szárad, akkor kirepedhet. Ízre nem árt neki a száradás, de az állaga kevésbé lesz ruganyos a kulimásznak.
A lapótyát asszem bele lehetne tenni pl piskótalapok közé ízesítésnek, de én biztos hogy meglocsolnám előbb valamivel, hogy beszívjon nedvességet és puhuljon fel.
Örményországba pedig feltétlen érdemes elmenni, nem csak ezekért :)

 11. tiboru — 2012-06-20 08:59 

“Padi” nickű olvasónk magánlevélben a következőt jelezte:

“A cucc elvileg Magyarországon is ismert, MUSTKOLBÁSZ néven, de még csak a receptjével találkoztam.”

Köszi, Padi!

 12. kaminer — 2012-06-22 20:23 

elsőre gyanús volt, h cukorral, ill karamellel sűrítik, mint a balzsamecet krémet, de hát nem. sztem más gyümölcsöt is használnak, tán gránátalmát, arra felé jól terem. keményítővel is lehet játszani (alginátok, algák, mint zselésítők arrafelé nem túl gyakoriak:) vagy mint a viktoriánus angol pudingnál, velőt is tehetnek hozzá (modern formában ennek megfelelője a zselatin) és egyiktől sem lesz édes. az autentikus verziónak mégis a nagy sűrítés esetleg más gyümölcsök hozzáadása látszik reálisnak.

 13. chomsky — 2012-06-25 21:56 

Ilyet torokorszagban is lehet kapni. A kulimasz neve pedig pelamushi es szololebol, lisztbol es kukorica-kemenyitobol all.

http://martinasblogs.blogspot.co.uk/2011/01/pelamushi-georgian-grape-delight.html

“2 litres of pressed grape juice, 1 cup of wheat flour and 1 cup of cornflour”

 14. tiboru — 2012-06-28 18:32 

Köszi a kiegészítést!

 15. era67 — 2012-12-27 16:27 

Én ilyen kolbász szerű “izét” Cipruson láttam. Ott úgy készül, hogy felfűzik a diót, vagy mandulát egy cérnára. A szőlőlevet nagyon hosszú ideig kevergetve főzik. (sok-sok órán keresztül) nyilván kerül bele cukor és valami amit homoknak hívtak. A cérnára fűzött diót, vagy mandulát sokszor mártogatják a szőlős lébe. Minden mártogatás után szárítják. Tehát nagyon sokáig tart az elkészítése és eléggé macerás is. Cipruson egyre kevesebben csinálják, főleg az idősebb nemzedék.

 17. tiboru — 2013-10-22 18:40 

@lorgerm:

Ez az első lépés a világhír felé :-)

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.