Enni Izraelben – egy kis vegyes

Volt itt már szó evésről is Izrael kapcsán – hát essen még pár szó róla.

A ‘péksütemények’-nek nagy kultusza van, de nem egészen olyanok, mint a mieink. Ami édes, az az eszméletvesztésig édes, ilyesmi a már emlegetett baklava és társai. Tibi és Gala elvittek Haifában egy általuk ismert jó helyre, ahol “rendes” baklava van. Íme:

Hát… tényleg isteniek. Ha rámtör az édesség utáni vágyroham (szerencsére ritka, és a rohamok közötti szünetekben nem vagyok édesszájú), akkor még Pesten is megkóstolok egy-egy baklavát a körúti arab vagy török étkezdékben, de nem ugyanaz. Nem állítom, hogy az izraeli még édesebb volt, de az ízesítése, talán a felhasznált magok és méz minősége, vagy mittudomén…

Amint látjuk, elvitelre is fel van készülve a cukrász, és Gala vett is nekünk hazahozandó egy doboz válogatott finomságot – de nem ám az előrecsomagoltból, hanem amiket ő szakértő módon kiválogatott. Ezer évig eláll, nem szabad hűtőbe tenni. Egyszerűen annyira cukros, hogy nem bír megromlani.

A narancssárga izé a tepsiben az olyasmi, amiből szintén ettünk, a nevét ellenben nem tudom. Közelebbről:

Az látszik a képen, hogy a ‘dolog’ lében úszik. Gyakorlatilag cukorszirupban, amit talán kis mézzel hígítottak. Ami viszont nem látszik, és eléggé megdöbbentő: a ‘dolog’ meleg!

Vékony tészta megfőzve, tojásos (???) masszával összefogva, édesítve, sáfránnyal színezve-ízesítve, majd lerben (sütő) megsütve úgy, hogy a teteje ropogós legyen. Vagy valami ilyesmi…

Az édes sütemények mellett hálisten’ van egy csomó fajta sós keksz, linzer, pogácsa-szerűség, friss töltött kiflik és batyuk, sóstúróval, szezámmaggal, olivabogyóval és olajjal, hatalmas választékban.

Persze ezek közül is a frissen sütöttek az igaziak, mint például az alábbi kis pékségben (vagy minek nevezzem), amely a Tel Avivtól délre lévő Jaffa egyik utcájában hívogatja a turistákat, nem csak a látvánnyal, de az illatokkal is:

A sütik egy egészen autentikus kemencében, nyílt tűzön sülnek – ez is hozzájárult szerintem az általam fogyasztott sóstúrós – olivabogyós – kelttésztás lepény isteni ízéhez.

Ilyenkor csak azt sajnálom, hogy nem lehet az egész kínálatot végigkóstolni, így állandóan az az érzés marad bennem, hogy lemaradtam valamiről.

A Genezáreth tó után a Golan fennsíkon jártunk, hogy Té megnézhesse a bunkereket, és ezen kalandok után ebédelni egy közeli kibucba mentünk. Tibiék tudták, hogy ott van egy jó étterem, és az a szerencse, hogy tudták, mert különben élő ember meg nem találta volna…

Hogy mit keres a Golan közepén, azon belül is egy kibuc szélén egy vadnyugati stílusú étterem, az rejtély számomra, de ez nem jelenti azt, hogy kifogásom lenne! Sőt! Egyáltalán semmi kifogásom, mert a hely jó volt, a kaja kitűnő és a bor is (erről írjon Té) nagyon finom.

Itt látható “könnyű kis ebédünk”: én báránykotlett-et (karaj???) ettem, a fiúk valami nagy húsokat, a köret ezekhez sült batáta volt, Gala egy speckó hamburgert (de ne tessenek összerezzenni, nem holmi mekdó-szerű műanyagról volt szó itten…), az egészhez pedig kaptunk egy nagyon finom salátát, helyi ropogós zöldsalátából, isteni olivaolajjal és tört mogyoróval ízesítve (ez utóbbi kunsztot én is kipróbáltam!!).

Az előtérben a literes üvegben a kedvenc izraeli italom van, ami nem más mint a LIMONÁDÉ, mindközönségesen. Helyi sárga és zöld citromból, méghozzá jó sok citromból, cukorral is rendesen, és ezúttal pár összemorzsolt mentalevéllel, amitől persze az egésznek máris isteni aromája és illata lesz.

A sima limonádé a lemonada, ha pedig menta is van benne (héberül: nana), akkor lemonana :)

A gomba és krumpli mellett még sült batáta is járt a bárányhoz.

Azt mondják a zútikönyvek, hogy Izraelben a húsok felejthetők, és jobb a salátákra, zöldségekre, süteményekre koncentrálni. Minden bizonnyal így van, de azért ezeket a húsokat nagyon is ehetőnek találtuk, úgyhogy a helyzet nem annyira szörnyű…

Ha odamentek egyetek bátran szinte bármit ami szembejön, mi is ezt tettük, és nem bántuk meg!

9 hozzászólás

 1. gloriamundi — 2013-07-09 22:32 

Naná, h bárányt ettél… Nem is lennél te, ha mást ettél volna :P

 2. csuri — 2013-07-10 11:38 

@gloriamundi: Nomen est omen, mint tudjuk. de már csak nem hagyok ki egy kóser bárányt?? :) Bár persze a szigorú értelemben biztosan nem volt kóser. Ellenben nagyon finom!!

 3. rognork — 2013-07-10 21:26 

a cutlet vagy borda az egyik kedvenc sültem, a csonttal együtt sütött húsok sokkal jobbak. 1 hete tarját gyártottam csontostul. érdemes kipróbálni a karajt is egyben megsütve. ennél jobban már csak a klasszikus t-bone-t szeretem.

 4. becsuszoszereles1k — 2013-07-10 23:40 

2. @csuri: Annyit mindenkeppen hadd mondjak, hogy minden elelmiszer eloallitassal (beleertve minden hozzavalot), minden elelmiszer kereskedelemmel, illetve a vendeglatassal foglalkozo hely es a benne talalhato etkek – koserek, megpedig a szigoru ertelemben!!! (Reszletezese “vallasi haboruba” torkollhatna!:))

Amde! Mi az a lemonanas flaska mogott lathato (foto) feher ontet a salatan? Mert ha valami tejes (tejfol, joghurt, ontet ami tejes hozzaadasaval keszult), akkor, mielott felszolgaljak a husos etelt, a tejes menu kellekeit elobb elviszik. Mert elobb tejest eszunk, utana husost (forditva pedig 6 ora kulonbseggel, de ez most nem jatszik).
Nade, ugy emlekszem, ez onkiszolgalo etterem volt.:(
Mert asszem, amikor elegge hajdanan, a Golanon jartam, nekem is ehhez a kibucetteremhez volt szerencsem! Csak a csoportunk vezetoje tudhatta, hogy ez ott van, ugy, ahogy mondod, kulonben meg nem talaltuk volna!:))

Husok: nem kimondottan magyar- (vagy francia) konyha, viszont maga a vasarolhato friss tokehus minosege nagyon jo , nagyon izletes hamikat lehet belole kesziteni!

Burekasznak hivjak azokat a finom (frissen-melegen; es barmikor felmelegitheto! olyan, akar ujkoraban!) sosturos, olivabogyos (zeit) tolteleku pekremekeket. Nemzeti eledel!

Az edessutemenyekkel plafonig megrakott peksegek es arudak mara mar tul tomenyek meg latvanyra is szamomra, attol fuggetlenul, hogy minden nagyon finom. Nekem hianyzik kozuluk a Dobos-szelet, ludlab, somloi, gesztenye pure, Zaher-szelet, diplomata-puding jaj a Gerbaeud-ban, tiramiszu…, tudjatok!:) De egyre tobb cukraszuzem, es cukrazda bukkan fel az utobbi idoben, ami egyaltalan nem volt divat! Kiveve a pazar fagyizo helyeket, fagyikat, es a rajuk locsolhato millioegy bisz-…finomsagokat es diszitmenyeket.

Az a sziruppal atitatott hajszal- es me’g hajszalabb tesztameteltes edesseg, ha nem tevedek, a “kadaif” nevu sutemeny.
Ami a kedvencem, mert annak a tomeny edessegeben van valami titkos rafineria (magat a tesztafajtat, ami egy szarazteszta, hivjak kadaif-nak)!
A kadaif elvezeti hatasa, mondjuk az ugynevezett “elso csok” kabulataval er fel! (Mint reklamfogast alkalmaznam a turizmusban, persze az itteniben, stipi-stopi!:))

 5. becsuszoszereles1k — 2013-07-12 08:00 

@becsuszoszereles1k: Ha ez a kadaif nem kadaif, akkor viszont nem lehet mas, mint “Jeruzsalemi kugel” (ami szinten cernameteltbol keszul, amde nem kadaif-tesztabol – lehet edes-borsos/ez mindig barna szinu, es lehet sos-krumplis/az meg soha nincs szirupban!????), ugyan kicsit helyi valtozatban…

 6. csuri — 2013-07-13 13:46 

@becsuszoszereles1k: Megnyugtatásul: nem volt semmi fehér öntet a salátán, hanem olajos-ecetes-törtmogyorós öntet volt rajta, a fehér ami látszik a salátalevél maga. Szóval nem tréflizték el :)
Egyébként nem volt önkiszolgáló, ilyen szempontból (is) teljesen rendes étterem volt: jöttek, kiszolgáltak, kedvesek voltak.
A burekasz az valami török eredetű cucc ám, de mára annyira elterjedt már mindenfele, hogy nehéz megmondani hol a legnemzetibb eledel :)

 7. becsuszoszereles1k — 2013-07-13 21:02 

6.@csuri: :((((

Amit gondoltam: Nemzeti eledel, amit egy orszag nepe tradicionalisan jellemzoen (itt 65 eve) es mindenekfolott fogyaszt.
Itt ilyen mint sajat nemzeti menu-osszeallitas: a bamba (tobbmillios erteku termeles); a burekasz, a lahmania (peksutemenyek); a szabadban rostonsult husok, vagdalthusok es kolbaszfelek valamint padlizsan es paprika; a friss zoldsegekbol keszult salatak, jellemzoen ontetekkel; piritott magok; uditok. (Es megsem tartozik ide a szorosan a napi etkezeshez tartozo falafel, pita, svarma, humusz, thina, nana – hanem ezek “tajjellegu” kiegeszitok.)

 8. kotnyeleske — 2013-07-25 10:54 

Az a narancssarga ize a “Knafe”, ami a fennt emlitett kadaif tesztabol (ami lisztbol es vizbol keszul amit egy szitan “kuldenek at” egy forro es forgo lapra) es friss kecskesajtbol keszul cukorsziruppal. Csak frissen (melegen) jo, mert ha kihul a sajt megkemenyedik, melegiteskor gumiszeru lesz. Sajnos a szinet nem safrany, hanem etelfestek okozza. Viszont a legkevesbe edes a nagyon edes edessegek kozott (talan a sajt miatt?), ugyhogy nagy a sikere nalam is :).

 9. csuri — 2013-07-30 21:33 

@kotnyeleske: Ó, köszi a tisztázást és pontosítást! Tényleg nem volt olyan nagyon édes, mondhatni egészen tűrhető szinten volt :)

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.