Húsvét – Drob, kavurma, krézli

Nagycsütörtök van. Az elvárt ájtatosságon túlmutató módon folytatódik a BlogRepublik húsvéti gasztronómiai versenyfutása a gyomorsavval, a gyarapodó kilókkal és a röppenő idővel: túl vagyunk a barkaszentelésen, és remélhetőleg a kisbárány torkát is átvágta már egy bevállalós szomszéd vagy egy kicsit alkoholista juhász.

Mai kínálatunkban részletesen kitérünk a nagykeddi posztban már felvillantott drob elkészítésének finomságaira (Té töredelmesen bevallja, hogy ő inkább azokat a húsételeket szereti, ahol felismerhetőek a rostok), majd a biztató nevű bélpörkölt következik; ez utóbbival kapcsolatban ismételten felhívjuk a figyelmet, hogy tejesbárány vékonybelét és bélgyökerét használjatok fel hozzá, vagyis olyan állatkáét, amelyik kizárólag csecsszopó volt a kivégzése előtt, azaz legelni még nem nagyon engedte a szomorú anyukája. Örömmel tölt el bennünket, hogy báránybélből nem csak teniszütő-húrt lehet készíteni, hanem meg is lehet enni.

Mennyivel értelmesebb felhasználás, Istenem…

Nemcsak csodálatos recepteket nyújtunk nektek, kedves olvasók, hanem szókincsetek jelentős bővítését is felvállaljuk, ingyen és bérmentve. Mai új szavaink (a drobot már két napja ismeritek és reményeink szerint gyakoroljátok), szóval mai szavaink a kavurma, illetve a krézli.

A kavurma – tág értelemben – Kazahsztántól a Balkánig kedvelt, általában szabad tűzön, kör alakú, kétfülű öntöttvas-serpenyőben elkészített húsétel. Szűkebb értelemben – a Bánságban például – a báránybélpörköltet jelenti.

A krézli – hangzásával ellentétben – nem egy bolondozó, Rézi utónevű, német származású lány állandó jelzője, hanem  a kavurma svábosított verziója, eredetileg borjúbélből és -gyomorból; ez régebbi magyar szakácskönyvekben borjúfodor néven is futott; egyfajta pacal light.

1.) Drob, avagy báránysajt

Bárányaprólékból készül. A máj kivételével a többi, máshol fel nem használt szívet, tüdőt, lépet, vesét kevés ételízesítős (például vegetás) vízben megpároljuk, levéből kiszedve hagyjuk kihűlni. A forró vegetás vízzel megöntözünk 50 gramm szójagranulátumot és hagyjuk, hogy megduzzadjon. Egy zsemlét kevés tejbe áztatunk, majd kinyomva a szójához rakjuk. Közben egy nagy hagymát apróra vágva kevés olajban üvegesre sütünk. Ráöntjük a szójára  és összekeverjük.

A kihűlt húsokat és a májat akkora darabokra vágjuk, hogy a húsdarálóba kényelmesen be lehessen adagolni és a szójás-zsemlés keverékkel felváltva az egész alapanyagot átdaráljuk.

Tíz deka füstölt szalonnát apró kockára vágva, egy kötés metélőhagyma-zöldet, nagy csokor petrezselyemzöldet, pár mentalevelet apróra vágva, fekete és fehér borsot, szerecsendiót darálva, késhegynyi gyömbért és curryt  teszünk hozzá, majd négy egész tojást nyersen. Ezt a masszát jól összekeverjük és ellenőrizzük, hogy elég sós-e.

Vigyázat, a sütéssel vizet veszít és a kész sajt sósabb lesz annál, mint amilyennek eredetileg éreztük!

Ekkor elővesszük a hidegre tett bélcsipkét, bő langyos vízbe helyezzük, hogy szépen fellazuljon és ki lehessen teríteni. Egy hosszúkás vagy kerek tűzálló tálat kibéleljük a hártyával, olyan módon, hogy a széle az edény szélére támaszkodva kilógjon belőle. Beleöntjük az aránylag folyékony állagú fűszeres húskeveréket, elsimítjuk, majd az edény szélére kihajtott csipke-hártyával befedjük az egészet, olyan módon, hogy teljesen elfedje a tölteléket. Ha esetleg a csipkéből egy kisebb darab leszakadt, azt nyugodtan a tál tetejére lehet simítani.

2 deci vizet öntve alá-mellé-fölé az előmelegített sütőbe tesszük és kb. 1 óra alatt közepes hőfokon szép pirosra sütjük.

A sütőből kivéve hűlni hagyjuk, és csak azután borítjuk ki megfelelő tálra. Hidegen jól szeletelhető. Hónapos retekkel, zöldhagymával és friss sótlan juhsajttal pompás locsolóváró hidegtál, vagy ünnepi könnyű vacsora.

2.) Krézli – kavurma  – bélpörkölt

A már említett módon alaposan megtisztított és felaprított bárány-vékonybelekből készül. Negyed kilónyi, szárastól megvágott zöldhagymát három fej apróra vágott rendes hagymával, két darab apró kockára vágott paprikával, sóval, borssal és kevés majorannával együtt olajban vagy vajban megpárolunk. Ha van érclábas, akkor azt használjuk, ha nincs, akkor vastag falú teflon-edényt.

Hozzáadjuk a feldarabolt beleket és együtt pároljuk tovább. Ha túl hamar levére sülne és a bél még nem elég puha, akkor kevés fehér borral alája öntögetjük a hiányzó levet. A végén nagy evőkanál csemege (vagyis édes) őrölt pirospaprikát keverünk hozzá és egy deci friss tejszínt. Zaftosra kell csinálni, a mártás itt külön ínyencség.

A szerbek kavurmájába csípős paprika  és pár cikk zúzott fokhagyma is jár.

Itt jobbra látható, hogy kavurma-fronton vannak nagypályások is…

Eresztett puliszkával, vagy apró galuskával tálalják, lehetőleg cukros salátával.

4 hozzászólás

 1. Bibó — 2011-04-21 23:51 

Háát, a pacalt soha sem bírtam, de a drob megmozgatta a fantáziámat. Ha arra járok, és valahol látok lehet, hogy megkóstolom, de Én is Té Úrral értek egyet, és szeretem felismerni a húsokat. Kivéve, ami nem, pl. tatár bifsztek (beefsteak), töltött cuccok (paprika, káposzta, stb), és még jóőár dolog.
Szóval, bár éjjel nem túl egészséges enni, nekem térdig ér a nyálam a post olvasását követően, így megyek és elfogyasztok egy kis érett kemény sajtot csak az íze miatt. Bárány nincs raktáron a kamrában :-(

 2. tib0ru — 2011-04-22 00:35 

A tatárbifsztek nálam is a nagy kivételek közé tartozik; a töltöttpaprika felejtős, a töltött káposzta jöhet!

 3. sedith — 2013-05-19 08:59 

Sok érdekes receptet találtam itt, olyanokat is, amikről eddig még nem hallottam. Bár igaz, nem tudom, hogy azt a bélpörköltet megenném-e… Lehet, azért megkóstolnám, hátha úgy járnék, mint a mindig utált pacallal, ami egy ideje mégiscsak ízlik…
A drob viszont nagyon finom, nincs húsvét, amikor ne készítenék. Az itt található recept is nagyjából hasonlít az enyémekre – az ahány ház, annyi szokás elvébe mindenképpen belefér :D – csupán a jellegzetes fűszereket hiányolom belőle. Kétségtelen, hogy szerecsendióval, gyömbérrel és curryval is nagyon finom lehet (szerintem legközelebb ki is próbálom ilyenszerű ízesítéssel), de a románok fokhagymával, kaporral és csomborral ízesítik. Nem kritizálás ez, dehogy, csak egyszerűen szólok, mert lehet, erről nem tudtál – hisz sehol sem írja, hogy valakinek mindent kell tudni – és esetleg kiegészíted a receptet, hogy akár így is lehetne.
A “szeretem felismerni mi van benne” irányzat kedvelőinek pedig azt tudom javasolni, hogy ne darálják le a húst, csupán aprítsák össze. A “bennszülöttek” közül is sokan így csinálják. Az idei húsvétkor pedig én is ilyen darabosra készítettem.
Minden jót és még sok finom recept gyűjtését, posztolását a továbbiakban is! Üdv, Sütő Edith

 4. tiboru — 2013-06-05 08:32 

@sedith:

Köszönjük a kiegészítést, gyere még!

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.