Nagyszombat van, a passió napja elmúlt, elvileg már böjtölni sem kell, ráadásul átlapoztam a vonatkozó liturgikus írásokat, és sehol nem találtam olyan tiltást, mely szerint a mai napon ne lenne szabad recepteket ismertetni, illetve roppant gusztusos fotókat bemutatni. A szinoptikus evangéliumok utalásai szerint a Mester és tanítványai az utolsó vacsora alkalmából húst is fogyasztottak, méghozzá áldozati bárányt (csattanós válasz azoknak, akik Krisztus vegetariánusi elkötelezettségét feszegették!). Húsvéti sorozatunkat stílszerűen mi is igazi báránnyal fejezzük be.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ézsaiás próféta biztosan nem tartozik napjaink legolvasottabb szerzői közé, de nagyhéten adjuk meg neki, ami az övé; látomásában – többek között – a következőket vizionálja:
Kevés szívszorítóbb látványt tudok elképzelni, mint amikor egy szomorú szemű bárányfej néz rám egy – fortyogó levet tartalmazó – fazékból. A ponty is képes lelkiismeretfurdalást hozni az emberre, amikor kipislog a lakótelepi fürdőkádból, vagy amikor egy utolsó szemkontaktust próbál létesíteni a fejét levágni szándékozóval, de mindez eltörpül a húsvéti áldozati bárány tekintete mellett; az emlősök valahogy szívhezszólóbban tudnak nézni a halál küszöbén. 
Nagycsütörtök van. Az elvárt ájtatosságon túlmutató módon folytatódik a BlogRepublik húsvéti gasztronómiai versenyfutása a gyomorsavval, a gyarapodó kilókkal és a röppenő idővel: túl vagyunk a barkaszentelésen, és remélhetőleg a kisbárány torkát is átvágta már egy bevállalós szomszéd vagy egy kicsit alkoholista juhász.
Akik elolvasták, sőt: maradandó lelki károsodások nélkül túl is élték az ártatlan kisbárányok legyilkolászásáról szóló 
Kedves olvasóink! Nagyhéti ünnepi sorozatunk következik, amit – valódi családi vállalkozásként – hárman jegyzünk: Ildikó néni (aki Bárányi Sanya) adja az alapanyagot és a receptek jelentős részét, Csuri a fotókat, valamint a saját receptjeit, Té pedig… mit is ad Té? Szóval ő is megpróbál hozzátenni valamit a közöshöz, maradjunk ennyiben. 
