Amikor három héttel ezelőtt az Indexen megjelent ez a rövid írás (mert ugye cikknek azért nem nevezném), borítékolható volt, hogy tízezrek fognak a legközelebbi élelmiszerboltba rohanni azokért az összetevőkért, amelyek egy átlagos magyar konyhában nem lelhetők fel, majd egy-két tucat csirkeszárnyat, esetleg combot beszerezve nekiállnak kipróbálni Sanders ezredes állítólagos titkos receptjét. Noha mindig igyekeztem elkerülni a mainstream által diktált trendeket (nem csak gasztronómiában), én sem tudtam ellenállni a kísértésnek.
Elöljáróban elmondom, hogy én bizony szeretem a KFC-t. Nem mondom, hogy nagyon gyakori vendége vagyok, de átlagosan azért két-három hetente lenyomok egy-egy csípős csirkeszárnyadagot és mondjuk havonta-hathetente egyszer még otthonra is veszek egy harmincas hot wings kosarat, amit Csurival ketten lazán betermelünk vacsorára. Szóval igen, engem is megkísértett a recept, naná, hogy kipróbáltam.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nagyszombat van, a passió napja elmúlt, elvileg már böjtölni sem kell, ráadásul átlapoztam a vonatkozó liturgikus írásokat, és sehol nem találtam olyan tiltást, mely szerint a mai napon ne lenne szabad recepteket ismertetni, illetve roppant gusztusos fotókat bemutatni. A szinoptikus evangéliumok utalásai szerint a Mester és tanítványai az utolsó vacsora alkalmából húst is fogyasztottak, méghozzá áldozati bárányt (csattanós válasz azoknak, akik Krisztus vegetariánusi elkötelezettségét feszegették!). Húsvéti sorozatunkat stílszerűen mi is igazi báránnyal fejezzük be.
Ézsaiás próféta biztosan nem tartozik napjaink legolvasottabb szerzői közé, de nagyhéten adjuk meg neki, ami az övé; látomásában – többek között – a következőket vizionálja:
