Hát ez aztán egyszerű lesz – ígérem -, mint a barlangrajz. Nincs olyan ember, aki ne tudná elkészíteni. Finom, olcsó; mi kellhet még? Napjainkban, a mindenféle, ismeretlen összetételű felvágottak korában, amikor egy virsli vagy szalámi eredeti alkotóelemei olyan homályba burkolóznak, mint a Coca-Cola receptje, egy színtiszta, azonosítható húsdarabot az asztalunkon, majd a tányérunkon tudni: kész felüdülés. A dolog lényege: veszünk nyers sertésnyelvet, megfőzzük, majd – melegen vagy hidegen – megesszük.

Így néz ki ő nyersen. Lehet, hogy nem a világ legesztétikusabb húsdarabja, de nem a szépségéért szeretjük. Már ebben az állapotban meg lehet próbálni a fehéres színű bőrt leráncigálni róla, de nem javaslom: megfőzés után sokkal könnyebb. Úgyhogy első körben elég lesz jó alaposan megmosni, majd mehet is a fazékba:
Ugyanolyan zöldségekkel főzöm meg, mint bármely húslevest, mitöbb: a levéből tényleg húsleves is lesz, nem túl meglepő módon.

De most koncentráljunk a húsos részre.

Ami csak fő, csak fő…
…és közben olyan habosodást produkál, mint amit például kocsonyafőzés közben tapasztalhatunk. A habot időnként leszedegetjük, majd tovább főzzük a cuccot, amíg a nyelv már puha; ezt időről időre villával lehet kipróbálni.
Kiszedjük a forró vízből és hagyjuk kicsit hűlni, de csak kicsit, amíg már kézbe fogható! Ha már nagyon megdermedt, nehezebben jön le a bőre.

Ezt a fehéres bőrt kell lehúzni róla. Van, ahol szépen leválik és gyakorlatilag lehámozható a húsról, de van, amikor nem jön magától, akkor vékonyan levágjuk.

A hús maga fogyasztható azonnal, melegen is. Tormával, mustárral, kenyérrel.

Készíthetünk hozzá bármilyen mártást (kapor, vadas, fokhagyma…), és ekkor felszeletelve, esetleg körettel (krumplipüré, rizs, zsemlegombóc) komplett második fogás. De a legkézenfekvőbb felhasználási módja, ami – azt hiszem – egyszerűen nem jut eszébe az embereknek: ha kihűlt, akkor felszeleteljük és felvágott helyett esszük.

Jóval olcsóbb és messze jobb, mint a kitudjamiből készülő „disznóságok” jelentős része, s pontosan tudjuk, mit eszünk: színtiszta húst, sőt: izmot, melynek zsírtartalma messze alatta marad a klasszikus felvágottakénak.