Enni Portugáliában – a gyümölcsök

22 évvel a rendszerváltozás után biztosan ti is feltettétek már magatoknak a kérdést: mit kaptunk mi a kilencvenes évek legeslegelején beköszöntött többpárti demokráciától? Válaszom (ami teljesen adekvát egy gasztroblogban, még akkor is, ha nem törekszik politológiai teljességre): az egzotikus gyümölcsök felbukkanását mindenképpen. Igen, kedveseim: a mangót, a papayát, az ananász, a mandarint, a licsit, a kókuszdiót, a qumquatot, a guavét, a rambutánt, a kiwit, a maracuját és a többit.

Ezt most csak azért mondom, mert aki szereti a furcsa ízeket és a meglepő kinézetű gyümölcsöket, Madeirán tutira otthon fogja érezni magát.

Nem fogom felsorolni a funchali piac teljes gyümölcsválasztékát, csak egy-két érdekességet említek meg, mintegy ízelítőül.

Itt van például az anona (anona cherimolia, illetve anona reticulata), melynek íze valahol a körte-sárgadinnye-uborka-csirkemellhús által határolt négyszögben található. Csuri szerint az anonából készített lé mostanában nagyon felkapott csodaszer – én még nem hallottam róla. Utánanézve a témának olvasom, hogy egy internetes portálon felhívják az emberek figyelmét a veszélyre: az anonalé a szembe jutva maró hatású lehet. De kérdem én: ki az az idióta, aki bármilyen gyümölcs levét a szemébe csöpögteti?! Vagy kifejezetten amerikaiaknak szóló figyelmeztetés volt, akik beperlik a mikrohullámú sütőt gyártó céget, mert nem írta bele a használati utasításba, hogy macskaszárításra nem alkalmas..?

Anona-magot is elvetettem itthon. Persze eddig semmi jele a csírázásnak, pedig már eltelt pár év, de egy öntudatos kertész nem adja fel.

A maracuja is meglepetést okozott. Először is a kiejtése: a portugálok márákúzsá-nak mondják. Másodszor pedig az, hogy mennyi féle-fajta maracuja létezik. Pár fotót gyűjtöttem a netről (a piacon valahogy nem jutott eszünkbe a gyümölcsökről közelképet készíteni, de valamennyi típust árusították):

Ez itt felül a hétköznapi maracuja (passiflora edulis). Érdekessége, hogy (minden normális gyümölcstől eltérő módon) ha túléretté válik, akkor nem édesebb, hanem savanyúbb lesz.

Valljuk be: nem egy túl esztétikus gyümölcs; a húsa kicsit kocsonyás, a bőre töppedős, és fogalmam sincs, miért nevezik többek között passiógyümölcsnek: fruta da paixão (PT), passion fruit (ENG), fruit de passion (FR).

A következő képen (itt felül) szintén maracuja látható, ezúttal az úgynevezett banán-maracuja. Kívülről pont olyan, mint a kicsi madeirai banánok, de ha kettévágja az ember, lenni nagy meglepetés: a belseje teljesen maracuja-szerű. Az íze is nagyon hasonló, talán egy kicsit édesebb (?).

Tessék, ez a sárga a citrom-maracuja. Ilyet nem kóstoltunk, de szerintem nagy különbség nem lehet közte és a többi között, csak külsőleg.
Ez a legszebb (szerintem), a paradicsom-maracuja. Finom édes, talán a legédesebb az általam kipróbáltak közül. A színe meg végképp főnyeremény. S ha már maracuja-fronton a teljességre törekedtünk, nem hagyhatjuk ki az ananász-maracuját sem. Arasznyi, ananászkülsejű gyümölcs, amelyről apró, négyzet alakú darabkákban lehet leszedni a finomságot; ha nem friss, illetve ha túlérett, akkor gyakorlatilag elemeire esik szét, mint egy  **** gyártmányú műszaki cikk.

(A **** helyére mindenki azt az országot vagy nációt illesztheti, amelyet a legjobban útál; mint mindig, Csurtusék most is roppant rugalmasak).

Az árusok a funchali piacon vadul ajánlgatják megízlelésre. A gyümölcs kóstolásra, illetve gazdaságos kóstoltatásra termett, mert minden különösebb megerőltetés nélkül lehet belőle egy negyed köbcentis darabkát kínálni. Ha ügyes a piaci fószer, egy ananász-maracujából akár nyolcvan-száz ember is kaphat ízmintát.

Ez itt felül a csillaggyümölcs, vagy ahogy a közlekedésrendészeti rendőrök biztosan nevezik: karambola (averrhoa carambola). Nagyon látványos, főleg ha keresztbe szeletelik. Az íze nem tett rám túl nagy benyomást, de én amúgy is fura szerzet vagyok: nem ennék például majom-agyvelőt sem.

Ez pedig a földicseresznye, vagy a physalis. Van egy keménykés burok körülötte, amiből ki kell bontani. Sok apró magja van, az íze kellemesen savanykás. Mint a madeirai gyümölcsök 90 százaléka, ez is Dél-Amerikából származik.

Még egy érdekesség, noha nem gyümölcs: a krumpli helyett a szigeten szinte csak batátát (édesburgonyát) használnak minden krumplis kajához. Még a sültkrumplit is ilyenből készítik, az íze egy kicsit tényleg édesebb a burgonyáénál, de nem zavaróan. Látható, hogy külsőre nem sokban tér el az általunk megszokottól.

A fentieken kívül számtalan más gyümölcs terem Madeirán, amelyeket szinte egész évben frissen lehet megvásárolni a piacokon. Ajánlom mindenkinek, aki arra jár.

És mielőtt lezárnánk a posztot, a benne megfogalmazott kínzó kérdésre, (vagyis hogy miért is nevezik különböző nyelveken a maracuját éppen passiógyümölcsnek?) logikusnak tűnő, frappáns és távoli válasz érkezett, egyenesen Binjaminából, Galambos Viki bácsitól; a szöveges indoklás így hangzik:

A pasiflorát a virágja miatt hívjak passiógyümölcsnek, amelynek közepén egy kereszt alakú bibe (?) látható. Itt körülöttünk az összes kert tele van vele; mi nagyon finom fagyit és likőrt készítünk a gyümölcséből.

Hűséges olvasónk (precíz, régivágású temesváriként) nem elégedett meg a szöveggel, és a  “szó elszáll, a digitális fotó megmarad” ősi igazsága szellemében fotót is küldött a maracuja virágjáról, nagyvonalúan lemondva a szerzői jogok érvényesítéséről.

A virág csodálatos, de ettől még nem leszek Mel Gibson rajongója.
S hogy import képmellékletünk ne csak a maracuja-univerzum szűkös zsákutcájában keringjen, szintén Viki bácsi gyűjteményéből álljon itt felül a papaya-virág is.

Köszönjük!

3 hozzászólás

 1. tucano — 2012-05-11 19:08 

Az édesgyökér neve nem csak batata, hanem batata doce! A batata az csak a krumpli. Amiből, mármint ehető gyökerekből is annyi fajta van itt, mint a fene és tulajdonképpen nem véletlen, hogy krumplit eszik a legkevésbé, amikor van cará, yame, macaxeira (mandióka), stb. Nagy projektem, hogy viszek ezekből haza, mert ha a krumpli megterem, akkor gondolom a többi is.

 2. Bigjoe(HUN) — 2012-05-12 08:05 

Biztos csak parázok, de nekem mindig vannak fenntartásaim a “déli” gyümikkel szemben.
Mert, hogy lehet azt gyümölcsnek nevezni, amiből itthon az alkeszek még nem főztek pálinkát?:)
pl.: karambola pálinka, már a neve is előrevetíti a várható eseményeket…

A svájci bicskás képen láttam almákat. Voltak olyan zamatosak, mint a szabolcsi/derecskei (ez itt a reklám helye) termelők almái?

 3. tiboru — 2012-05-13 00:16 

Az a szomorú valóság, hogy igen, voltak olyan finomak :-(

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.