Az a szokás, hogy Karácsonykor halat kell enni, engem (bevallom) mellbevert, mikor áttelepültem Magyarországra. Halat??? Szeretjük, rendben, na de Karácsonyra??

Mikor minden pendelyes kisgyerek tisztában van vele, hogy ilyenkor töltött káposzta dukál, füstölt húsokkal, előtte pedig borleves.

A borlevest majd Sanya leírja, a töltött kápit viszont most elmesélem én nektek, méghozzá oly módon, hogy kezdők is bátran belevághatnak! Semmi ördöngősség, bárki meg tudja csinálni!

Bár vannak olyan iskolák is, amelyek szerint édes káposztát, sőt, kelkáposztalevelet is lehet használni, az én felfogásom szerint a klasszikus töltött káposztához, pláne a karácsonyihoz, savanyúkáposzta levelére van szükség.

Be kell tehát szerezni két fej savanyított káposztát. Nem mindenhol lehet kapni, de a nagyobb piacokon, csarnokokban (vagy teszem azt a gyáli piacon) van. Levével együtt belapátolják pár zacsiba, csöpög, folyik, de hát ez egy ilyen műfaj. Ha gondban lennénk a szállítással, vigyünk magunkkal kis vödröt.

A levét ne öntsétek el, mert egyrészt jó innivaló, másrészt még lehet, hogy használjuk is.

Preparáljuk ki hát ezt a két fej káposztát.

Egyesével le kell fejteni a leveleket, vigyázva, hogy ne szakítsuk el.

A külsők rendszerint jó nagyok. Kettőbe kell vágni őket, de a vastagabb, eres részt ki kell vágni, az ugyanis nem elég rugalmas a hajtogatáshoz.

A reszliket, vagyis a vastag ereket, meg ami még leesik a tölteléknek való lapik igazításánál, tegyük félre, ezekre is szükség van, nem szemét!!!

Mindaddig folytatjuk ezt a műveletet, amíg a káposztafej belsejéhez érünk, ahol a lapik már túl kicsik és kemények a töltelékhez.

Mindazt az anyagot, amit nem a megtölteni való levél, apróra összevágjuk és félretesszük. Itt a lenti képen még felvágás előtt látjuk ezt a reszlit!

Most nézzük mi kell a töltelékhez, meg az egyéb cugehőröket.

Vegák és gyengébb idegzetűek, valamint szigorú fogyókúrázók itt abba is hagyhatják… Sajnos ez az ünnepi eledel nem a fitnessz jegyében készül, de azért lehet kicsit enyhíteni az egészség érdekében.

A tölteléknek való hús kiválasztása egy olyan tényező, ahol elmehetünk a nagggyon népiesch felé, vagy lehetőségünk van picit visszafogni a kalóriákat.

Én sertéscombot vettem darálva, másfél kilót. Ez alapban nem túl zsíros, de megfelelő ízesítéssel nagyon finom töltelék lesz belőle. A megfelelő ízesítés pedig a következő: egy kis paprikás, friss, lehetőleg füstölt kolbász, amivel össze kell dolgozni.

Az így kapott húsmasszához rizset teszünk. Az arányokkal mindig bajban vagyok, mert szemre „mérek”, de ehhez a másfél kiló húshoz, (plusz a 25 cm kolbász) kb. 230-250 g rizset tettem.

A töltelékhez lehet tenni még borsot, fokhagymát, egyéb fűszereket, de én nem tettem, mert szerintem nem kell túlragozni. Még sokminden kerül a lábosba, majd meglátjátok, úgyhogy a húsmassza esetében javaslom a minimálfűszerezést.

Itt kerítek sort egy fontos figyelmeztetésre, a SÓZÁST illetően: a húst, ha rám hallgattok, egyáltalán nem sózzátok meg!! Mert: van só a kolbászban, amit belegyúrtunk, sós a savanyúkáposzta is (sőt!! néha sajnos túl sós, ilyenkor kicsit áztatni kell, vagy csak leöblíteni hideg vízzel), és sósak a további húsok is.

Lássuk most ezeket a további összetevőket.

Lehet mást is választani, nekem most ezek voltak szimpatikusak.

Főtt császár (lehet persze nem főtt verzió, sőt akár paprikás burokban is), egy pici darab ún. erdélyi szalonna és füstölt oldalas. A kolbászt már láttuk: belekerült a töltelékbe. Valami füstöltet mindenképpen ajánlok a kiegészítők közé, de persze lehet kevésbé zsíros darabokat is választani.

Bár tartok tőle, hogy Té tiltakozását fogja kifejezni, de akár füstölt pulykahús is használható, ami egyáltalán nem zsíros, de vehetünk füstölt kolbászt, csülköt, vagy amihez gusztusunk van. Ha rám hallgattok, többféle ilyen husit is beszereztek, jót tesz az íz-összhatásnak.

Tiltakozásom fejezem ki a pulykahús (és bármiféle szárnyas) vonatkozásában, legalábbis ebben az összefüggésben! A töltött káposzta készüljön emlősből!

Té

A füstölt oldalas rendszerint nagyon sós, összevágás után kis ideig áztattam.

Az összetevőket felvagdostam,

majd egy kiszemelt (nagy) edény alját megágyaztam a vágott káposztával, és rárakosgattam a háromféle húsból:

Mikor ez megvan, el lehet kezdeni a töltelékek készítését.

A bal tenyerembe teszek egy preparált káposztalevelet, a jobb kezemmel (érdemes folyóvízzel kicsit bevizezni) belemarkolok a töltelékmasszába, és megformálom. Hogy mekkora lapihoz mennyi töltelék kell? Hát ezt ki kell tapasztalni. Lehet nagyon apró töltelékeket készíteni, de azért az macerás; én nem bánom, ha nagyobbak. A töltelék-káposzta arány is szabadon variálható, én szeretem rendesen beburkolni a húst, szóval káposzta is legyen a tölteléken.

A végeit finoman be kell nyomkodni, számítva rá, hogy amikor fő, a rizs megdagad, tehát ha nagyon szorosan beburkoljuk, akkor a káposztalevél kirepedhet.

Szintén erre a növekedésre számítva nem javaslom nagyon szorosan egymás mellé slichtolni a töltelékeket. Rakosgatjuk a lábosba a töltelékeket, teszünk még közéjük a húsokból, a tetejére pedig megint szórunk a vágott káposztából, és további húsos szeleteket teszünk rá. És felöntjük hideg vízzel úgy, hogy szinte ellepje az egész cuccot.

Ha nem lenne elég az összevágott káposzta, akkor lehet hozzá tenni még sarvalt savanyúkáposztát, bár mostanság a vágottnál gyanítom, hogy ecetezik (is), nem csak a természetes erjedéstől savanyodik. A savanyított fejeskáposztánál ez eddig fel sem merült. Szóval a kettő nem feltétlenül egyforma ízű, de elférnek egymás mellett szükség esetén.

Az általam említett mennyiség (2 fej káposzta, másfél kiló darálthús, negyed kiló rizs) jó sok ám! Csak két nagy lábosban fért el:

A zöldfűszer, amit a tetejére szórtam, nagyon lényeges eleme az általunk kedvelt töltött káposztának: csombor (borsikafű) ÉS kapor. Igen, ne tessenek elájulni, ez a kettő együtt!! Nagyon kellemes ízhatást ad, és nem kell sajnálni belőle… Mindkét fűszer szárított formában van nekem, csak belemorzsolom és kész.

Fedő alatt, lassú tűzön főzzük, és időnként nézzünk rá (gyakran), mert ahogy a rizs elkezd megfőni, felissza a vizet. Töltsük utána!!!

Kóstolgassuk is a levét. Ha már főtt egy ideig, rögtön érezzük majd, hogy elég ízes, elég sós-e? Ha nem elég sós, akkor a káposzta levéből is adagolhatunk a léhez; egy-két gerezd fokhagymát, néhány karika füstölt szárazkolbászt lehet még hozzátenni.

Aranyszabály: a töltött káposzta nem frissen jó. Miután megfőtt, lefedve kihűtjük, és tartsuk hűtőben egy ideig (bő egy hetet, 10 napot is simán kibír, ha forráskor rajta volt a fedő és utána már nem nyúlkáltunk bele semmivel).

Második, sőt harmadik melegítéskor sokkal finomabb lesz!

Természetesen tejföllel.

Jó étvágyat, és Kellemes Karácsonyt!