Feketekagyló újratöltve

Már írtunk a moules-frittes (múlfritt) kombóról, amely a belgák egyes számú nemzeti étele, de nem árt megismételni, mert ez ténylegy de tényleg…

Csuri (én) előzőleg többször jártam igen rövid időkre Belgiumban, és ebből kétszer sikerült ételmérgezést kapnom, egyik a múlfritt volt. De hát az ember legyen erős jellem: ez sem tántorított el attól, hogy idén júliusban, mikor Brüsszelben kóricáltam pár napot, újra nekigyűrkőzzek a kilós kiszerelésű tejszínes-fokhagymás kagylónak. Elolvasva a 2011-es posztot csak sóhajtoztam a 8 Eurós áron :) Most 20+ volt, de ezen nem csodálkozunk gondolom.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Franciaországban – a tenger gyümölcsei

Egyszer régen már írtunk egy posztot az osztrigáról, s egy rövid posztot a feketekagylóról. Mivel azóta már mi is beruháztunk holmi digitális fényképezőgépekbe és nem kell azzal a rohadt szkennerrel bajlódni, ha az ember saját fényképeket akar felpakolni a netre, most egy újabb tenger gyümölcsei témájú gasztroposzt következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Enni Belgiumban – a fekete kagyló

Ismét egy gasztronómiai gyors numera következik; aszkéták és vegetáriánusok szíveskedjenek egy bloggal odébb fáradni. Mondjuk a teás-pirítóskenyereshez.

Mai főszereplőnk a fekete kagylók családja (mytiloidae). A belga konyha megkerülhetetlen szereplői; olyanok ők a kétnyelvű nyugat-európai országnak, mint a pacal vagy a lecsó Pannónia/Hungária népének. Ha Belgiumban jársz, egyszer ki kell próbálnod a műfajt, amit furcsa kettősség jellemez.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….