Mára rendelt posztunk Havanna egyik emblematikus kocsmájával, Hemingway és Graham Greene hajdani (ugyancsak egyik) törzshelyével, és természetesen ennek leghíresebb produktumával (egyben Kuba folyékony nemzeti szimbólumával) foglalkozik.
Természetesen tisztában vagyunk a közhelyeknek az agyra gyakorolt bénító hatásával, de ennek ellenére rövid havannai tartózkodásuk során nem tudták kihagyni a Floridita bárt, amelyről (mint koktél- és irodalom-kedvelők) annyit hallottunk már.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Floridita mellett (róla és a daiquiríről 
A franciákat kívülről (azaz mindenki más által) illető számtalan, többé-kevésbé valós alapokon nyugvó jelző között elég nagy gyakorisággal fordul elő a csigaevő bélyeg. Nekünk az éticsiga egy olyan állat, amelyikről (a Sopron – Dunaszerdahely – Kézdivásárhely – Nagybecskerek négyszögön belül minden óvodai kiscsoportban kötelező, és a tűzoltói lobbi befolyását tükröző idióta mondókán kívül) a salátalevelek megrágása, valamint a teraszokon nyári reggeleken végighúzódó, undorító nyálkás csík jut elsősorban eszünkbe, nem a gasztronómia. 
Milyen téma is lehetne találóbb egy ilyen farsangi időszakban, amikor a nagyböjt még csak a jövő rémképei között bukkan fel?
Sokan kérdezték már eddig, hogy mikor következnek az albániai gasztroposztok, elvégre egy dolog a velünk született kultúrszomj meg a közlekedési betyárságok, de az emberi léleknek igazán fontos dolgok a szájüreg és a gyomor között történnek (a beleket most hagyjuk, elvégre széplelkek lennénk, vagy mi a fene).
Barátaink és olvasóink százezrei (na jó: eddig csak ketten, de a többiek is ezt tették volna, ha van rá idejük) joggal észrevételezték, hogy lengyelországi (krakkói) kiruccanásunknak mindeddig nem volt gasztronómiai hozadéka; se ottani kajáról, se piáról nem írtunk még. 
Mai rövidke (de képekkel bőségesen illusztrált) posztunk főszereplője az a növény, amely legalább annyira szerves része a magyar gasztronómiának, mint a pirospaprika, a koleszterin vagy a vörösboros kóla. Igen, a hagymáról fogok nektek mesélni, pontosabban egy olyan, egyszerűen és gyorsan elkészíthető kaját mutatok be, amit aztán köretként vagy akár kenyérre kenve is meg lehet enni.
